Úgy tűnik, hogy amióta elkezdtem dolgozni itthon, kb. havi egy posztra futja. Már csak 2-3 bejegyzés van hátra ebből az életszakaszomból, úgyhogy ezt még idén mindenképp kipakolom. Aztán ki tudja, jövőre talán új blogot kezdek? Majd meglátjuk...
Az előző részek után (
1,
2,
3) még mindig akadnak a tarsolyban érdekes képek és sztorik. Kezdésnek egy pár szociális érdekesség, ezek egy része texas-i szokás is lehet, nem feltétlen globál-amerikai:
- Amikor megköszönsz valamit, a válasz: "ahamm". Nem "szívesen", vagy "nincs mit", hanem: "ahamm".
- Amikor reggel bejönnek dolgozni, nem köszönnek. Akkor sem, ha közvetlen melletted van az illető asztala, csak bejön és szó nélkül leül melléd. Nem bunkóságból, és nem azért, mert valami baja lenne veled - egyszerűen nem szokás.
- Megbízhatatlanok a találkozókon való megjelenésekkel kapcsolatban. Attól, hogy valaki azt mondja, hogy "persze, találkozzunk 6-kor", még normálisnak számít, hogy 6 óra előtt 10 perccel lemondja az egészet. Ez baromi idegesítő volt, egy-két összeveszés is volt az európai és az amerikai barátok között emiatt. Aztán kiderült a turpisság, a kultúrális különbség... amikor megkérdezik egy amerikaitól, hogy "van kedved találkozni?", és azt válaszolja, hogy "perszeeee!", az azt jelenti, hogy "persze, hogy van kedvem!", nem feltétlen azt, hogy "persze, és rá is érek és találkozok veled". El kellett nekik magyarázni, hogy mi európaiak megsértődünk (de legalábbis nem értjük), hogy ha megbeszélünk valamit, és aztán nem jönnek el.
...és akkor jöjjenek a képek.
Hollywood-i filmekből ismerősek lehetnek a büszke, nemzeti kiscserkészek. Az megvan, amikor mennek körbe a gyerekek, és kiscserkész sütit árulnak a kertesházas övezetben, ugye? Amikor ezt megláttam, azonnal
ez a filmrészlet jutott eszembe...
:D
A mikrók tipikus felhasználási módjai irányítják a tervezést. Így kerülhetett fel külön gomb a például a pattogatott kukoricának, vagy a pizza újramelegítésének.
Texas-ban nem csak a McDonalds-nak és a gyorséttermeknek van Drive-Through-ja, hanem szinte mindennek. Gyógyszertárban is vásárolhatsz úgy, hogy nem kell kiszállnod a kocsiból, csak odahajtasz az ablakhoz, letekered a kocsi ablakát, beszólsz, hogy mit kérsz, és kihozzák, tessék fizetni a következő ablaknál.
Ugyanígy a bankodnál pénzt is vehetsz fel, ésatöbbi... nehogymár kiszállj az autóból.
Ehhez nincs hozzáfűznivalóm.
A médiafogyasztó társadalom sosem alszik. TV a helyi kocsma wc-jében.
Ilyet már Magyarországon is lehet kapni, de ott már 1-2 éve láttam egy ismerősöm lakásában. Robot porszívó, amin csak meg kell nyomni egy gombot, és felporszívózza a lakást. Automatikusan detektálja a bútorokat és tárgyakat, nem megy nekik, hanem szépen körbeporszívózza azokat is.
WC-ülőke melegítő, amivel állítható az ülőke hőmérséklete, hogy ne fázzon az ember popója, amikor télen ráül. Kanadában még megérteném, de Texas-ban mi értelme?
Ez az alkoholbolt reklám önmagáért beszél.
:D
Texas-i cowboy-boltban a felső kategóriás polc: aligátorbőr csizmák cirka 800 dollár körül. (Az aligátorok amúgy a mocsaras vidéken nem védettek, bőven van belőlük, főleg Louisiana-ban.)
Amikor ezt megláttam Las Vegas-ban, egy étterem falán, azt hittem, hogy valami vicc. De nem. Valóban létezik ez a szolgáltatás, úgy tűnik igény van rá.
Amikor Vegas-ban részegen felébredsz, és egy börtönben találod magad, hívd ezt a könnyen megjegyezhető számot (még másnaposan is emlékezhet rá az ember).
