Gonosz tükör 2.

Munkatársakról csak rosszat vagy semmit! :)

Az előző rész folytatása. Időközben változott a csapat kicsit: L-t kirúgták (ahogy várható volt), Ivo másik projektre került, és kaptunk új játékosokat.

Michael - Mint egy woodstock-i hippie hajnyírás után. 40-45 éves fickó, ápolatlan szakáll, John Lennon szemüveg, hajléktalanokat utánzó ruházat. Feleslegesen nem szólal meg, vagy ül le még csak ebédelni is másokkal. Ha teheti, a monitor előtt kajál egyedül, lehetőség szerint a fülessel a fején. Sokáig nem is jöttem rá, hogy mekkora koponya - mert egyébként az.

Jon - Helyi texasi srác, nagyon nagy arc. Olyan dumája van, hogy fetrengek tőle, még ha szarkasztikus is. Egyszerre elhivatott és cseszett lusta, ami kissé kiszámíthatatlan teljesítményben mutatkozik meg. Reggel 9 óra előtt ritkán csoszog be az irodába, és ebédszünetből is szeret másfél órásat csinálni, de a munkát mégis többnyire rendesen elvégzi, sőt ha elkapja a hév, olykor-olykor bent is ragad estig, ha elbíbelődik egy problémával.

Joel - Lenyalt hajú, kedves, 50 év körüli filippínó-kanadai apuka. Az a fajta, aki elsőre szimpatikus mindenkinek, akivel nem tudsz vitatkozni, aki mindenben segíteni akar, és aki elsőnek kér bocsánatot, ha vitára kerül a sor. Tökéletesen pol-korrekt férfi, negatív véleményt soha nem nyilvánít semmiről. Annyira idealizáltan rendben van, hogy éreztem, hogy tuti van benne valami elfojtott gőz. Ez akkor bizonyosodott bennem, amikor a kocsijába ülve pattanásig feszülve markoltam a kapaszkodót: a 300 lóerős BMW X5-ösét csak üveghangon tudja vezetni, és 50-es táblánál 110-el előzi a sort. Mérföldben. Mindenkinek ki kell engedni a gőzt valahol... de megnyugodtam, hogy legalább nem egy csendes-őrült sorozatgyilkos.

Jin* - Voltál már úgy emberrel, hogy egy köszönésből levontad, hogy soha nem fogod megérteni? Na nekem ő az. 25 éves kínai srác, mindig lesütött szemmel jár, kerüli a tekinteteket. Szerintem soha nem láttam beszélni, csak csendben dolgozik, mint egy robot. Mintha azt sugallná, hogy "ne törődjetek velem, én itt sem vagyok". Na ezzel teljesen szembe megy az öltözködése, ami alapján viszont nem lehet nem figyelni rá: boka fölött véget érő répanadrág, mezítlábra húzott rikító királykék, belebújós törökbasás bársonycipő, fehér pamutpólóra vett fekete zakó. Még mindig kikerekedik a szemem, akárhányszor csak meglátom, egyszerűen nem tudom hova tenni. Talán egyszer meg kéne próbálnom beszélgetni vele.

*: Ő nem csapattársam.

Amerikai szatíra 1 percben

Bizonyíték, hogy az amcsiknak is van öniróniája. :) Angol tudás szükséges.

Texas-i tél

22 fok, kék égbolt, tavaszi napsütés. Január 20.-án. Az ember azt hinné, hogy tavasz van... de nem, mert ősz. A fák elkezdték hullajtani sárga leveleiket.

Délután 5 órakor.

Reggel 7-kor a ködben.

The Sunshine State

Ez még egy októberi kiruccanásom volt, amit most pótolok itt.
Elmentem úgy Floridába, hogy otthon felejtettem az útlevelem és a fürdőruhám. Nincs több hozzáfűznivalóm, inkább képek. :)

Szállás

Ez engem valahogy nagyon Dexter-re emlékeztetett (az is ugye Floridában játszódott).

Clearwater, Florida.

Floridában többtíz mérföldeken át vannak tengeri hídak és utak. Eszméletlen élmény már csak átvezetni is rajtuk.

További, városokat összekötő, tengerben vezető út.

Daytona, Florida. Autó- és motorverseny rajongóknak ismerős lehet.

Ez pedig az egész Daytona stadion. Klikkelj a nagyobb képért.

Orlando-ban van a világ legnagyobb McDonalds-a. Sajnos csak a fele fért bele a képbe onnan, ahonnan fotóztam. Többemeletes, mélyszintekkel.

Vasárnapi elgondolkodtató 2.

Pawel Kuczynski kortárs lengyel művész alkotásai - második felvonás. (Itt az első.)

A képek többsége magáért beszél, de az utolsó kettő szerintem különösen érdekes. Kíváncsi lennék, ti hogyan interpretáljátok az utolsó kettőt... persze a többit is. :)

Új év, új élet

... és egy csomó apróság, ami várt az első napomon, mikor visszaérkeztem a nagy U, S és Á-ba.

Otthon például egy üres hűtő (meg egy telepakolt mosogatógép :D).

Nyugi, azért éhen halni nem fogok. Karácsony után mindig van vésztartalék.

Munkahelyen egy ajándék várt az asztalomon. A céges karácsonyi ajándék, amit nem tudtam átvenni hazarepülés előtt decemberben.

Félkilós táblacsoki, dob méretű doboz, benne valami luxus cider, különleges csoki, francia sajt, meg ilyenek. Még arra is emlékeztek, hogy én nem szeretem a bort (mindenki más valami francia bort kapott), és nekem cider-t vettek helyette. Le a kalappal.

Telefon. Visszafelejövet otthon felejtettem a SIM kártyámat, és itt maradtam a helyi számom nélkül. Bementem a szolgáltató egyik üzletébe, mindössze 8 perc alatt kaptam egy új SIM kártyát, a régi számommal, beállításokkal és egyenleggel... ingyen!