Gonosz tükör 2.

Munkatársakról csak rosszat vagy semmit! :)

Az előző rész folytatása. Időközben változott a csapat kicsit: L-t kirúgták (ahogy várható volt), Ivo másik projektre került, és kaptunk új játékosokat.

Michael - Mint egy woodstock-i hippie hajnyírás után. 40-45 éves fickó, ápolatlan szakáll, John Lennon szemüveg, hajléktalanokat utánzó ruházat. Feleslegesen nem szólal meg, vagy ül le még csak ebédelni is másokkal. Ha teheti, a monitor előtt kajál egyedül, lehetőség szerint a fülessel a fején. Sokáig nem is jöttem rá, hogy mekkora koponya - mert egyébként az.

Jon - Helyi texasi srác, nagyon nagy arc. Olyan dumája van, hogy fetrengek tőle, még ha szarkasztikus is. Egyszerre elhivatott és cseszett lusta, ami kissé kiszámíthatatlan teljesítményben mutatkozik meg. Reggel 9 óra előtt ritkán csoszog be az irodába, és ebédszünetből is szeret másfél órásat csinálni, de a munkát mégis többnyire rendesen elvégzi, sőt ha elkapja a hév, olykor-olykor bent is ragad estig, ha elbíbelődik egy problémával.

Joel - Lenyalt hajú, kedves, 50 év körüli filippínó-kanadai apuka. Az a fajta, aki elsőre szimpatikus mindenkinek, akivel nem tudsz vitatkozni, aki mindenben segíteni akar, és aki elsőnek kér bocsánatot, ha vitára kerül a sor. Tökéletesen pol-korrekt férfi, negatív véleményt soha nem nyilvánít semmiről. Annyira idealizáltan rendben van, hogy éreztem, hogy tuti van benne valami elfojtott gőz. Ez akkor bizonyosodott bennem, amikor a kocsijába ülve pattanásig feszülve markoltam a kapaszkodót: a 300 lóerős BMW X5-ösét csak üveghangon tudja vezetni, és 50-es táblánál 110-el előzi a sort. Mérföldben. Mindenkinek ki kell engedni a gőzt valahol... de megnyugodtam, hogy legalább nem egy csendes-őrült sorozatgyilkos.

Jin* - Voltál már úgy emberrel, hogy egy köszönésből levontad, hogy soha nem fogod megérteni? Na nekem ő az. 25 éves kínai srác, mindig lesütött szemmel jár, kerüli a tekinteteket. Szerintem soha nem láttam beszélni, csak csendben dolgozik, mint egy robot. Mintha azt sugallná, hogy "ne törődjetek velem, én itt sem vagyok". Na ezzel teljesen szembe megy az öltözködése, ami alapján viszont nem lehet nem figyelni rá: boka fölött véget érő répanadrág, mezítlábra húzott rikító királykék, belebújós törökbasás bársonycipő, fehér pamutpólóra vett fekete zakó. Még mindig kikerekedik a szemem, akárhányszor csak meglátom, egyszerűen nem tudom hova tenni. Talán egyszer meg kéne próbálnom beszélgetni vele.

*: Ő nem csapattársam.