Gonosz tükör 3.

Munkatársakról csak rosszat vagy semmit! rovatunk utolsó felvonása, melyet még hónapokkal ezelőtt írtam meg, amikor még ezen a helyen dolgoztam. Az előző részek folytatása és egyben eme téma utolsó fejezete, lévén, hogy otthagytam ezt a munkahelyemet.

Xiofang - Kínai tesztelő csaj. Mivel senki nem tudja kimondani a nevét, mindenki csak Lindának hívja. Sokáig azt hittem, hogy fiatalabb nálam 3-4 évvel, amíg ki nem derült, hogy pont ennyivel idősebb. Igazi "ázsiai vihogós" lány, de ezt csak az érzi át, akinek volt már huzamosabban ilyen ázsiai ismerőse. (Számos ázsiai országban, például Japánban - főleg nőknél - a nevetés a kötelező udvariasság jele. Távolról sem jelenti azt, hogy vicces amit mondtál, vagy hogy tetszel neki. Igazából épp ellenkezőleg.) Mindig kő-mosolygós arcával ellentétben egyébként nagyon keményfejű, nehéz vele bármiféle szakmai vitát folytatni, és elég náci munkamorálja van. Tökéletes munkaerő, kicsit nehéz csapattárs.

Bobby - Ismét egy vicces névválasztás, ugyanis az amerikai név egy mexikói csávót takar. Ráadásul egy tökéletesen sztereotípikus formát: alacsony, köpcös, kreol bőrrel és kis fekete Speedy Gonzales bajusszal. Arcra kortalan,  akár 5-10 évvel nálam fiatalabb is lehetne... ezért volt vicces, amikor kiderült, hogy 6 évvel idősebb nálam, és 7 gyereke van. Igazi nagy mexikói család. Ezek után nehéz összerakni azt, hogy szakmailag hatalmas koponya, csapatvezető annak ellenére, hogy semmilyen felsőfokú végzettsége nincsen. Középiskolából küzdötte fel magát oda, ahol van - totál respect.

Wes - Köpcös, 30 év körüli, körszakállas, slampos öltözködésű texas-i fickó. Amióta a cégnél dolgozik - úgy nagyjából 2 éve -, minden áldott nap megeszik egy zacskó pattogatott kukoricát napközben. Erre csak most jöttem rá, amikor a konyhában éreztem a mikrózott kukoricát. Már ezzel is kiérdemelné a félelemmel vegyes tiszteletemet, de a félig betűrt, félig lógos kockás ing alól kifittyenő vadászkés-tok sem kutya. Ő lett volna az utolsó, akiből kinéztem volna, hogy bármilyen kültéri mozgást is csinál szabadidejében, de utóbb kiderült, hogy nyílpuskával szokott vadászatra járni.

Yvonne - A recepciós / irodavezető. Jó húsban lévő 55 év körüli fekete nő, aki arcra egyébként 35-nak néz ki. Amolyan mindenki anyukája az emeleten. Előírt munkákörén felül ő pakolja ki meg be mindig a mosogatógépeket, tölti fel a kávégépeket, hoz nekem csokit vagy kecskesajtot (ha olyan kedve van). Általában vidám és nevetős-hangos, néha meg nem lehet hozzászólni. Vagy csak nekem nem, mert a szarkasztikus megjegyzéseim néha mellélőnek nála. Összességében szeretnivaló karakter.



Köszönjük, hogy velünk tartottak a Gonosz tükör rovatunkban! Sajnos a jövőben ilyen nem várható, mivel magyarországi munkahelyre számítok, és túl nagy az esélye, hogy valaki esetleg magára ismer. ;)

Show az egész világ

Korábban már volt róla szó, hogy milyen élmény egy amerikai foci, vagy éppen egy kosárlabda meccs Amerikában.
Hogy még jobban át tudjam adni a hangulatát, hogy milyen show-műsor zajlik ilyenkor, összevágtam egy rövidke videót. Nincs benne semmi varázslás, editálás, hangalájátszás. Semmi különleges nincs benne, csupán összefűztem egymás után a kisvideókat, úgy ahogy felvettem őket telefonnal, hogy pár percben összefoglaljam, mivel találkozik az ember egy amerikai kosármeccs alkalmával.

Bizony, mindenennel, amit itt láttok! Cheerleader-táncosok, gyerekbanda előadás, cirkuszi mutatványosok, hollywoodi szintű animációk... és természetesen sztárok és világklasszis kosárlabda. :)

Ha a videó nem HD-ben jelenik meg alapból, érdemes átállítani arra. És bocsi a közepén lévő kis méretű videóért, az másik telefonról van.