Eközben Texas-ban

Texas állam zászlója fából - egy country bar-ban.

"Houston, we have landed"

Ed

Itt az ideje, hogy bemutassam egyik helyi pajtimat, Ed-et. Ő is egy érdekes karakter (mondjuk aki korábbi blogjaim olvasta, sejtheti, hogy valahogy mindig nem átlagos emberekkel haverkodom össze).

Koreai származású amerikai srác, aki még életében nem volt nem hogy Koreában, de Ázsiában sem... sőt USA-n kívül sehol. Emiatt az a fura érdekes helyzet állt elő, hogy én mesélek neki Ázsiáról (mivel én voltam már 6-7 ázsiai országban), ő meg szájtátva hallgatja, hogy úúúú tényleg van ilyen, tényleg megeszik azt a szart, és tényleg olyan olcsó a kaja? Ezzel párhuzamosan viszont a koreai kultúrával azért tisztában van, sőt a nyelvet is beszéli valamennyire, mert a családban azért felszedte. Mesél érdekes sztorikat, hogy a nagymamája még mindig alkudozni próbál a szupermarketben a húspultnál - szokás hatalma -, meg a K-pop-ot azért meghallgatja persze.

Első ránézésre egyébként egy tök komoly arcnak néz ki, számos ismerősünknek volt ez az első benyomása, főleg hogy ráadásul tanár a foglalkozása. Valójában egy kölyök, aki kb. ötpercenként képes egy nyolcéves napközis fejet vágva röhögni. Ezenkívül a legnagyobb problémája mindig az evés, mindig éhes, mindig zabálni (de tényleg zabálni) akar, akkor is, ha vacsora után van.
- Mondtam, hogy kellett volna vennünk még egy kiló crawfish-t... - panaszkodik rinyálós pofával.
- De hát most ettünk meg 2 kilót, baszki, ne mondd nekem, hogy éhes vagy - nézek rá kételkedve. Én dugig vagyok.
- Én akkor érzem jól magam, amikor utálom magam azért, hogy megint betegre zabáltam magam!
És tényleg. Minden alkalommal, ha elmegyünk valami kajáldába, addig eszik, amíg nem fáj a hasa, aztán látványosan szenved, hogy mennyire fáj, és hogy soha többet nem eszik ennyit. Aztán másnap reggel küldi az sms-t, hogy cifra fosása van, és hogy ő nem megy még egyszer abba a kajáldába. Persze, hogy az étterem hibája, hogy össze-vissza zabál mindent...
Persze következő héten megint eljátssza ugyanezt.

Mindig hecceljük a haverokkal az ázsiai származása miatt (ami azért poén mert ugye amerikai srác, aki soha nem volt Ázsiában), pl. DWI (Driving While Intoxicated, azaz "ittas vezetés") helyett DWA (Driving While Asian, azaz "ázsiai vezetés"), ésatöbbi. Egyébként nem vagyunk (nagyon) rasszisták, mindenkit egyenlően szivatunk a származása miatt, pl.:

• a holland srácot azzal, hogy náci (egyrészt hófehér bőre van, másrészt a hollandok nem szeretik a németeket)
• a mexikói csajt takarítással és burrito-val (főleg hogy takarítani nem szokott, főzni meg nem tud)
• engem azzal, hogy kelet-európai megélhetési bevándorló vagyok
• de még a helyi amcsikat is azzal, hogy redneck cowboy-ok

Na szóval visszakanyarodva Ed-hez, ma este elmentünk ketten egy ázsiai piacra (jó kis péntek esti program), hogy ott éljük ki az ázsiai próba-vásárlási oldalunkat. Én néha eljárok ilyen helyekre, mert ugye mindig szeretek valami újat kipróbálni... ő viszont pont az ellentéte, ő a bevált finomat keresi.

- Te figyelj, nem akarsz kipróbálni valami koreai nasit? - kérdezi a sorok között bóklászva. Tökéletes összhang: ő eheti a bevált régi dolgait, én meg kipróbálhatok valami újat, érdekeset.
- Csak ha glutén-mentes - válaszolom viccből. A vége az lett, hogy valahogy bevásároltunk rizs-sütit, banánízű chips-et, vörösbab-fagyit, meg még 2-3 különböző dolgot. Ed mindegyikre esküdözik, hogy milyen jó.

A piacról kiérve az első dolog, hogy kipróbáljuk a szerzeményeket... kezdjük a rizs-sütivel. Harapás, nyamm-nyamm.

- Mmm - mondja.
- Mmm - mondom én is diszkréten.
- Mmm - rágcsáljuk mindketten.
- Hát ez rohadt szar - jelenti ki pár másodperccel később.
- Huhh - nyugodok meg, és hagyom abba a rágást - már azt hittem, hogy csak nekem szar, mert fogalmam sem volt, hogy milyennek kellene lennie.
- Nem, ez tényleg szar - köpi ki.
- Jó lesz nagymamádnak.
- Ja, elrakom neki a többit.

Tanulság: így bízz meg az unokád kedvességében, amikor vásárfiát hoz neked a piacról!

San Francisco, California 2.

Beszámoló már volt, most már csak képekben.

A Szilícium-völgy egy része, éjszaka a Twin Peaks-ről nézve.

San Francisco belváros. Egyébként ez a legkevésbé érdekes része.

Bay-bridge. Hírneve nem közelíti meg a Goldengate-hídét, de egyébként háromszor olyan hosszú.

SF az Informatika Mekkája. A városban minden második sarkon bele lehet futni egy világszerte ismert szoftvercégbe. Ez itt épp a Zynga (facebook farmolás valaki?), de itt van többek között a Google, az Adobe, a Facebook, a LinkedIn, Sun, Yahoo!, ésatöbbi... mindenki, aki a számít az iparban.

A Stanford egyetem egyik épülete. Na ennek külön örültem, hogy ezt is megnéztük, mert monumentális... minden egyetemista álma. Én is belegondoltam, hogy milyen lehetett volna egy ilyen egyetemre járni... hát még az elképzelés is izzasztó, amikor közelről nézi az ember. Igazi álomegyetem, amit az amerikai filmekben lehet látni.

Ha esetleg valaki nem hallott róla, akkor pár infó, hogy legyen róla elképzelése:

• USA, és a világ egyik legmenőbb felsőoktatási intézménye
• Mintegy 3300 hektárnyi területen fekszik a kampusz
• Kb. 15 ezer hallgatója van (ez kb. fele annyi, mint az ELTE hallgatói létszáma)
• Vagyona kb. 5,752,534,000,000 forintnak felel meg (ez egy "picit" több, mint az ELTE-é)
• Ha itt végeztél, a világon bárhol van munkahelyed :)

+1 a rajongóknak

San Francisco, California 1.

Hát nem fogok hazudni, San Francisco sokkal bulibb hely, mint Houston. Mondjuk ez nem éppen egy fair hasonlítás, ugyanis San Francisco (és/vagy környéke) kb minden amerikai nagyvárost kenterbe ver, ha az élhetőség, hangulat, éghajlat, közbiztonság és tolerancia szempontokból nézzük.
Hogy hol a kakukktojás? Mert az ugye mindenhol van. Hát az árak... ha az árakat is nézzük, akkor SF azonnal lecsúszik még a top 10-ből is, mert olyan drága, hogy csak a topfizetéssel rendelkezők engedhetik meg maguknak, hogy ott éljenek huzamosabban.
Akik csak hírből ismerik Californiát, gyakran abban a TV-ből szedett tévhitben élnek, hogy Los Angeles a legjobb város a világon... de nagyobbat nem is tévedhetnek. LA maximum egy erős közepest érdemel (ennél rosszabbat csak azért nem merek mondani róla, mert csak pár hónap múlva fogom személyesen megnézni), California koronáját SF és környéke viseli.

Szóval miért is ilyen jó hely San Francisco?

• Paradicsomba illő éghajlat, egész évben kellemes hőmérséklet és időjárás. Akárcsak Houston-ban, csak itt elmarad a nyári kánikula.
• Amerikai mércével jó közbiztonság (de azért egy nyugis európai várossal nem mérhető össze).
• Viszonylag jól kialakított infrastruktúra (dugó azért itt is van).
• Szép városkép, egész SF igazából egy félszigeten áll, tehát szinte akármerre indulsz el, tengerpartra nézhetsz.
• Nagyon gazdag város, amit elsősorban annak köszönhet, hogy a világ egyik vezető technológiai városa. Szilícium-völgy mond valamit? :)
• Az előző pontból fakadóan jól karbantartott és modern minden, amerre mész. Irónikus módon épületek nem feltétlenül.
• Az emberek kedvesek, barátságosak, és nagyon toleránsak.

Ez engem már így mindenképpen megnyert, de a teljesség kedvéért pár negatívumot is megemlítek.

• Mint már említettem, rohadt drága. Hogy legyen némi képetek róla: 15 perc (!) parkolás a belvárosban 9 dollárt (jelenlegi árfolyamon kb. 2400 Ft-ot) is elérheti. Egy akkora lakásnak, amit én bérlek Houston-ban, itt kb havi 1,5 millió forint bérleti díja lenne a belvárosban. Nem csoda, hogy a többség garzonban lakik (vagy a városon kívül).
• Nekem néha kicsit túl toleráns... minden második héten meleg-felvonulás van. :D
• Nekem kicsit túl trendi és műhatású, mint California általában. De még mindig eltörpül Los Angeles és Hollywood mesterséges mű-világa mellett.
• Az emberek kissé vakon élnek a pénz világában, az átlag helyi lakos legnagyobb problémája napi szinten, hogy melyik gourmet étterembe menjen ebédelni aznap, vagy hogy melyik új okostelefont vegye meg legközelebb. Az Internetnek kifejezése is van rá: #firstworldproblems (ismét: LA mellett még mindig eltörpül)
• Földrengés - általában ártalmatlan formában - meglehetősen gyakran előfordul. Emberi érzékkel nem érezhető földmozgások minden nap vannak, komolyabb, érezhetőek pedig éves szinten jelentkeznek. Néhány évtizedenként természetesen valami kataszrófa is várható.

Na szóval mindent egybevetve azért tök jó hely. :) Nem csak üvegpalotákból áll, ahogy az ember elképzelni a világ egyik vezető technológiai központját, épp ellenkezőleg... színes, vicces, parkosított, néhol régies, máshol művészi. A továbbiakban beszéljenek a képek.

Kezdésnek természetesen a város leghíresebb szimbóluma, a Goldengate-híd.

Egy átlagos városkép, hogy mégis milyen, amikor az utcákon bóklászik az ember.

A Kínai-negyed szélén található Hong Kong restaurant.

Chinatown, azaz a Kínai-negyed.

Egy kis utcai művészet a Kínai-negyedben.

Mint tudjuk, az amerikaiak szeretik utánozni az európai kultúrát. Mivel nekik nincsenek ezeréves történelmi romjaik, gyorsan gyártottak párat. Előtérben egy... ez nem tudom hogy repült bele a képbe.

SF egyik turista-nevezetéssége, a Pier 39, azaz a 39-es móló.

Ez is az, a halászkikötőben.

Szintén. Azok ott lent mind pu-fókák.

A város további érdekessége, hogy nagyon is egyenetlen. Össze-vissza dombos, amerre mész. Itt talán látszik valamennyire, hogy milyen lépcsős lejtő áll az ember előtt, és hogy 5-600 méter után pedig újra nagyot emelkedik. Nem éppen egy biciklis-barát hely földrajzilag. :)

Egy történelmi villamos. Amerikában - ahol a tömegközlekedés nem olyan elterjedt, és főleg nem olyan régi dolog, mint Európában - ez nagy szó.

Egy kis művészet... ??? Rémálmotok ne legyen tőle.

Street art.

Az megvan, amikor az ember elmegy bulizni, és másnap nem emlékszik, hogy hol volt? Na ez az a hely.

The Challenge

1. Mert ott voltam San Francisco-ban Zolinál, és nem unatkoztunk. :)
2. Mert jó edzés-motiváció a következő Tough Mudder-re.
3. Mert öcsém kigyúrta magát az elmúlt évben és ciki lesz, ha lemaradok. :)

Pacsi Zolinak a videóért!

Yosemite National Park, California 2.

Na szóval ott kezdődik a történet, hogy ismét volt egy Kalandozók Reunion, csak most én látogattam vissza Zolit California államban. Elsősorban San Francisco-ban töltöttük az időt, erre majd egy következő posztban térek ki, de egy hétvégényi időre elautókáztunk a közeli  300 km-re lévő Yosemite nemzeti parkba is.

Dióhéjban erről a helyről annyit kell tudni, hogy Világörökség, az USA egyik legszebb nemzeti parkja, és hogy a gránithegyeiről, szikláiról és hatalmas vízeséseiről híres.

Nem véletlenül.

Fenyvesek között, útfélen a kék pónival.

Kora reggel lent a völgyben még ilyen hideg volt. Macikkal egyébként viszonylag könnyen össze lehet futni a környéken, ugyanis vadvédelmi terület. Ám tőlünk féltek, úgyhogy nem jött össze. Csak egy nagy fekete hollóval barátkoztunk össze.

Megmentettünk egy medvét. :)

Félúton felfele.

Hegyi patak, inni lehetett belőle.

Közel a csúcshoz.

Ez már közvetlen a Yosemite-vízesés felett. Milyen vízesés? - kérdezhetitek, de mindjárt látni fogjátok. Itt már elég jó idő volt januárhoz képest. :)

Csúcsfotó.

A Yosemite-vízesés. Na ennek a tetejébe mentünk fel.

Lefelejövet pedig egy ilyet láttunk a tövében...

Szóval nem volt nagyon csúnya a hely. ;) Következő posztban átmegyünk a Szilícium-völgybe.

Yosemite National Park, California 1.

Nem photoshop. :]

Aki elsőnek megmondja, hogyezmosmiez, kap egy csokit. (Mr. Direktor úr alias Daru nem vághatja rá a választ. :P)