Ha valakinek túl erőszakos a Vikings sorozatból vett videó, itt elérhető csak a zene.
2014. november 23., vasárnap
2014. november 20., csütörtök
Rakéták a Sarkantyúk ellen
Nemrég voltam ismét egy NBA meccsen, ami által most először véletlenül belegondoltam, hogyan is hangzanak az amerikai sport csapatok nevei magyarul.
Hát hülyén.
A Chicago-i Bikák és a Miami Hőség még nem is vészes, de például a Denver-i Aranyrögök, a Washington-i Varázslók, a Los Angeles-i Tavasok (avagy tavi hajósok) már elég vicces.
Aztán ha más sportokra evezünk, például amerikai focira, akkor ott van a sokak által rasszistaként bírált Washington-i Rézbőrűek, vagy a vallási hangzatú New Orleans-i Szentek. Legalább a Texas-i Hosszúszarvúak jól hangzik.
Mi a Houston-i Rakéták vs. San Antonio-i Sarkantyúk meccset néztük meg. :D
Ugye, hogy nem lehet komolyan venni? Pedig a San Antonio a legutóbbi szezon bajnoka, a Houston Rockets pedig idén elég jól kezdett, ezt a meccset is megnyertük.
Hát hülyén.
A Chicago-i Bikák és a Miami Hőség még nem is vészes, de például a Denver-i Aranyrögök, a Washington-i Varázslók, a Los Angeles-i Tavasok (avagy tavi hajósok) már elég vicces.
Aztán ha más sportokra evezünk, például amerikai focira, akkor ott van a sokak által rasszistaként bírált Washington-i Rézbőrűek, vagy a vallási hangzatú New Orleans-i Szentek. Legalább a Texas-i Hosszúszarvúak jól hangzik.
Mi a Houston-i Rakéták vs. San Antonio-i Sarkantyúk meccset néztük meg. :D
Ugye, hogy nem lehet komolyan venni? Pedig a San Antonio a legutóbbi szezon bajnoka, a Houston Rockets pedig idén elég jól kezdett, ezt a meccset is megnyertük.
2014. november 16., vasárnap
2014. november 11., kedd
TM - Ráadás
Épp ma rakták ki a képeket a hivatalos Tough Mudder oldalon, s akadt köztük egy pár a mi csapatunkról is. Megosztom, hogy ki lehessen röhögni milyen fejeket vágok... :)
...jeges víz alól való felbukkanáskor,
...az elektromos függönyön át, bokáig sárban,
...ugyanott, éppen borulás előtt (előtérben, homályosan),
... a Funky Monkey-n,
... és a pöttöm csapattársammal,
... aki persze könnyen vigyorog, mert elfelejtettünk váltani, és csere helyett duplatávot vittem.
...jeges víz alól való felbukkanáskor,
...ugyanott, éppen borulás előtt (előtérben, homályosan),
... és a pöttöm csapattársammal,
... aki persze könnyen vigyorog, mert elfelejtettünk váltani, és csere helyett duplatávot vittem.
2014. november 4., kedd
TM - This... is... TOUGH MUDDER
(Hosszú poszt, sok képpel, melyeknek többsége nem saját, hanem szervezőktől szerzett a rendezvény után.)
Szóval a megérkeztünk a pickup-pal a célterepre, ahol már több ezer hozzánk hasonlóan izgatott ember gyülekezett. Ugrás le a platóról, regisztráció, csatlakozás a tömeghez és már kezdődik is...
Értem és elfogadom, hogy a Tough Mudder nem egy verseny, hanem kihívás.
A csapatmunka és bajtársiasság fontosabb a teljesített időnél.
Nem nyafogok - gyerekek nyafognak.
Segítek a többi sárfutó társaimnak teljesíteni a kihívást.
Legyőzök minden félelmet.
A májusi kistestvér teljesítése után a múlt hétvégén eljött az ideje, hogy lefussam az első ToughMudder-ömet.
A fenti videó és a Tough Mudder eskü, amit a futás előtt elmondatnak a jelentkezőkkel, mindent elárul. Élőben is valóban ugyanezt az érzést és szellemiséget tapasztaltam. Na természetesen nem olyan pörgős, mint egy 2 perces videón, ugyanis gyakorlatban 3-5 óra alatt teljesíthető az egész sárfutás, de az adrenalin szinte végig fent van, mert az akadályok csak jönnek és jönnek, változatosak, és kihívást jelentenek.
A kezdeti hangulat nagyon jó volt, esetünkben is egy stand-up komédiás MC spanolta fel a tömeget vagy 20 percen keresztül indulás előtt.
A mi pályánk "izom" kategóriás volt, 17 km-en át 25 erőre koncentráló akadállyal.
Sikerült "megállás nélkül" végigfutni, és egy kivételével minden akadályt segítség nélkül teljesíteni. Szándékosan raknak be 1-1 olyan akadályt is, amit egyedül lehetetlen megcsinálni, ezzel arra ösztökélve a futókat, hogy segítsék egymást. A "megállás nélkül"-t pedig úgy kell érteni, hogy természetesen minden akadálynál meg kellett állnom, de azon kívül egyszer sem.
A fenti videóból is látható pár akadály, de leírok párat, ahol érdekesebb élményem volt. Az eredeti nevükkel írom, mert azok is jól eltaláltak. :)
Mud Mile
Egyre mélyülő vizes-saras árkok sorozata. A végén már 180 centi körül volt a mélység, amiből a csúszósság és a sár lehúzása miatt meglehetősen nehéz kimászni.
Kiss of Mud
Szögesdrót alatti kúszás, csak hogy nehogy tiszta maradjon az arcod. :)
Berlin Walls
Itt még könnyű a fal, hiszen tiszta.
A valóságban inkább így nézett ki, mire odaértünk. Jó csúszós, de csak növeli az értékét. :D
Funky Monkey
Ahogy mindenki elképzeli...
... és a valóság. :) A nehézséget itt is leginkább azt jelenti, hogy a kapaszkodók már csúszós-sarasak, mire odakerülsz.
Whale Beach
Ugye milyen egyszerűnek tűnik a partravetett bálna? Hát mégis ez volt az egyetlen akadály, amit csak csapattársi segítséggel tudtam megcsinálni. Mentségemre legyen szólva, tapasztalatom szerint senki más sem tudta megcsinálni egyedül, gyakorlatilag lehetetlen volt külső segítség nélkül, annyira csúszott minden, és a térdig érő sár miatt nekifutni sem lehetett.
Arctic Enema
Ez pedig az egyetlen akadály, amelyiktől előre féltem. Bevállalok bármit, de a hideg vizet sosem szerettem. Csak hogy tudjátok, mennyire: ha 23 fok alatt van a Balaton, akkor én már nem megyek be. :D
Szóval a jeges víz odacsapott rendesen. Egyesek be is pánikoltak, mert a jeges vízben nehéz lélegezni. A szögesdrótos deszka akadály miatt arra is rákényszerülsz, hogy lemerülj a víz alá és áthaladj alatta. Szerintem 15 másodpercnél többet nem voltam vízben, de utána még vagy két percig kurjongatva ugráltunk.
Azért az megnyugtató, hogy még a legkeményebb játékosok is milyen arcokat vágnak. :D
Jól elkapott kép a jég alól való felbukkanás után. Ennél őszintébb arcot ritkán látni.
Everest
Talán ez volt a kedvenc akadályom.
Szerintem nem annyira nehéz, mint amilyennek látszik, ez is ment segítség nélkül. Mondjuk itt is igaz, hogy ha nagyon csúszós részen futsz fel, garantált a kudarc.
Electroshock Therapy
A legszélsőségesebb véleményeket kiváltó akadály, mert fizikai felkészülést nem kíván, de mentálisat annál inkább. A félelmet kell legyőzni, mert bár tudod, hogy semmi bajod nem lesz, mégis fájni fog. Itt gyülekezett a legnagyobb tömeg, mert nem mertek nekifutni az emberek.
A 10ezer volt azért az 10ezer volt.
A titok nyitja az, hogy teljes lendülettel kell nekifutni, hogy átérjél az elektromos függönyön, mert annál rosszabb nincsen, mintha benne ragadsz. Ehhez viszont teljes szívvel és erővel kell belefutni, és épp ez a nehézsége.
Na hát ez is egy élménnyel ajándékozott meg, az biztos. Fogtam magam, kikerültem a hezitáló tömeget és nekifutottam.
Zipp.
Zipp-zipp.
Zipp-zipp-zipp.
Aztán hirtelen azt se tudtam, hol vagyok, csak hogy arccal zuhanok bele a sárba. Az első pár áramütést még éreztem, utána csak azt vettem észre, hogy az izmaim lemerevednek, nem engedelmeskednek, és mint egy babzsák zuhanok előre, tehetetlenül. Na ez új.
Az alábbi kép rólam is készülhetett volna, csak én nem hagytam el a cipőm a sárban. :D
Van még sok, és nem mindegyik akadály fordul elő mindegyik alkalommal, tehát én is csak egy részhalmazukat ismertem meg.
Annyit még megjegyeznék, hogy az, hogy valaki azt mondja, hogy "megcsináltam egy Tough Mudder"-t, önmagában nem jelent semmit. Rengeteg emert láttam a harmadik km után már sétálni, illetve kerülgetni az akadályokat (semmi sem kötelező, hiszen nem verseny). Az előnye egyben a hátránya is: gyakorlatilag bárki el tud indulni, még egy tesiből felmentett 14 éves kislány is, mert ha akarja, csak legyalogolja az egészet és kikerüli az összes akadályt. Csak éppen nincs semmi értelme. Kidobott pénz, inkább ment volna el kirándulni valahova, mert a Tough Mudder élményéből, a kihívásból, az egymást segítésből, az önmagad legyőzéséből nagyjából semmit nem fogott fel.
Ennek viszont az ellenkezője is igaz: extrémebb körülmények között az egész kihívás sokkal nehezebbé is válhat, mint amilyennek elsőre látszik. Két körülmény nagyban befolyásolja az egészet:
1. Az időjárás. Mi szerencsés időt fogtunk ki, 18 fok és napsütés. Ha ugyanezt 5 fokban, vagy 35 fokban, vagy neadjisten zuhogó esőben, esetleg hóban kell teljesíteni, akkor egészen más a gyerek fekvése...
2. Hogy néz ki a terepakadály, mire odaérsz. A falak, a kötelek, és egyéb akadályok egyre sarasabbá és csúszósabbá válnak, melyek egyes esetekben akár meg is többszörözhetik az akadály nehézségét.
Mindezekután azt mondom, hogy ha csak nincs valamelyik akadállyal szemben pszichológiai mélységű félelme az embernek, szerintem csak úgy van értelme, ha mindent megcsinálsz. És mindent meg lehet csinálni, hiszen vannak, akik segítenek, ha kell. Ha nem is ugyanolyan arányban, de láttam férfiakat, nőket, huszonéveseket és néha ötven felettieket is teljesíteni a pályát.
A végére bemutatom a csapatomat is, voálá.
Összefoglalva az egészet, eszméletlen nagy élmény volt, és biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó Tough Mudder futásom. :)
Ha a következő 1-2 évben terveznék elmenni egy Európai helyszínre, lenne jelentkező velem tartani?
Szóval a megérkeztünk a pickup-pal a célterepre, ahol már több ezer hozzánk hasonlóan izgatott ember gyülekezett. Ugrás le a platóról, regisztráció, csatlakozás a tömeghez és már kezdődik is...
Értem és elfogadom, hogy a Tough Mudder nem egy verseny, hanem kihívás.
A csapatmunka és bajtársiasság fontosabb a teljesített időnél.
Nem nyafogok - gyerekek nyafognak.
Segítek a többi sárfutó társaimnak teljesíteni a kihívást.
Legyőzök minden félelmet.
/Tough Mudder eskü/
A májusi kistestvér teljesítése után a múlt hétvégén eljött az ideje, hogy lefussam az első ToughMudder-ömet.
A fenti videó és a Tough Mudder eskü, amit a futás előtt elmondatnak a jelentkezőkkel, mindent elárul. Élőben is valóban ugyanezt az érzést és szellemiséget tapasztaltam. Na természetesen nem olyan pörgős, mint egy 2 perces videón, ugyanis gyakorlatban 3-5 óra alatt teljesíthető az egész sárfutás, de az adrenalin szinte végig fent van, mert az akadályok csak jönnek és jönnek, változatosak, és kihívást jelentenek.
A kezdeti hangulat nagyon jó volt, esetünkben is egy stand-up komédiás MC spanolta fel a tömeget vagy 20 percen keresztül indulás előtt.
A mi pályánk "izom" kategóriás volt, 17 km-en át 25 erőre koncentráló akadállyal.
Sikerült "megállás nélkül" végigfutni, és egy kivételével minden akadályt segítség nélkül teljesíteni. Szándékosan raknak be 1-1 olyan akadályt is, amit egyedül lehetetlen megcsinálni, ezzel arra ösztökélve a futókat, hogy segítsék egymást. A "megállás nélkül"-t pedig úgy kell érteni, hogy természetesen minden akadálynál meg kellett állnom, de azon kívül egyszer sem.
A fenti videóból is látható pár akadály, de leírok párat, ahol érdekesebb élményem volt. Az eredeti nevükkel írom, mert azok is jól eltaláltak. :)
Mud Mile
Egyre mélyülő vizes-saras árkok sorozata. A végén már 180 centi körül volt a mélység, amiből a csúszósság és a sár lehúzása miatt meglehetősen nehéz kimászni.
Kiss of Mud
Szögesdrót alatti kúszás, csak hogy nehogy tiszta maradjon az arcod. :)
Berlin Walls
Itt még könnyű a fal, hiszen tiszta.
A valóságban inkább így nézett ki, mire odaértünk. Jó csúszós, de csak növeli az értékét. :D
Funky Monkey
Ahogy mindenki elképzeli...
... és a valóság. :) A nehézséget itt is leginkább azt jelenti, hogy a kapaszkodók már csúszós-sarasak, mire odakerülsz.
Whale Beach
Ugye milyen egyszerűnek tűnik a partravetett bálna? Hát mégis ez volt az egyetlen akadály, amit csak csapattársi segítséggel tudtam megcsinálni. Mentségemre legyen szólva, tapasztalatom szerint senki más sem tudta megcsinálni egyedül, gyakorlatilag lehetetlen volt külső segítség nélkül, annyira csúszott minden, és a térdig érő sár miatt nekifutni sem lehetett.
Arctic Enema
Ez pedig az egyetlen akadály, amelyiktől előre féltem. Bevállalok bármit, de a hideg vizet sosem szerettem. Csak hogy tudjátok, mennyire: ha 23 fok alatt van a Balaton, akkor én már nem megyek be. :D
Szóval a jeges víz odacsapott rendesen. Egyesek be is pánikoltak, mert a jeges vízben nehéz lélegezni. A szögesdrótos deszka akadály miatt arra is rákényszerülsz, hogy lemerülj a víz alá és áthaladj alatta. Szerintem 15 másodpercnél többet nem voltam vízben, de utána még vagy két percig kurjongatva ugráltunk.
Azért az megnyugtató, hogy még a legkeményebb játékosok is milyen arcokat vágnak. :D
Jól elkapott kép a jég alól való felbukkanás után. Ennél őszintébb arcot ritkán látni.
Everest
Talán ez volt a kedvenc akadályom.
Szerintem nem annyira nehéz, mint amilyennek látszik, ez is ment segítség nélkül. Mondjuk itt is igaz, hogy ha nagyon csúszós részen futsz fel, garantált a kudarc.
Electroshock Therapy
A legszélsőségesebb véleményeket kiváltó akadály, mert fizikai felkészülést nem kíván, de mentálisat annál inkább. A félelmet kell legyőzni, mert bár tudod, hogy semmi bajod nem lesz, mégis fájni fog. Itt gyülekezett a legnagyobb tömeg, mert nem mertek nekifutni az emberek.
A 10ezer volt azért az 10ezer volt.
A titok nyitja az, hogy teljes lendülettel kell nekifutni, hogy átérjél az elektromos függönyön, mert annál rosszabb nincsen, mintha benne ragadsz. Ehhez viszont teljes szívvel és erővel kell belefutni, és épp ez a nehézsége.
Na hát ez is egy élménnyel ajándékozott meg, az biztos. Fogtam magam, kikerültem a hezitáló tömeget és nekifutottam.
Zipp.
Zipp-zipp.
Zipp-zipp-zipp.
Aztán hirtelen azt se tudtam, hol vagyok, csak hogy arccal zuhanok bele a sárba. Az első pár áramütést még éreztem, utána csak azt vettem észre, hogy az izmaim lemerevednek, nem engedelmeskednek, és mint egy babzsák zuhanok előre, tehetetlenül. Na ez új.
Az alábbi kép rólam is készülhetett volna, csak én nem hagytam el a cipőm a sárban. :D
Van még sok, és nem mindegyik akadály fordul elő mindegyik alkalommal, tehát én is csak egy részhalmazukat ismertem meg.
Annyit még megjegyeznék, hogy az, hogy valaki azt mondja, hogy "megcsináltam egy Tough Mudder"-t, önmagában nem jelent semmit. Rengeteg emert láttam a harmadik km után már sétálni, illetve kerülgetni az akadályokat (semmi sem kötelező, hiszen nem verseny). Az előnye egyben a hátránya is: gyakorlatilag bárki el tud indulni, még egy tesiből felmentett 14 éves kislány is, mert ha akarja, csak legyalogolja az egészet és kikerüli az összes akadályt. Csak éppen nincs semmi értelme. Kidobott pénz, inkább ment volna el kirándulni valahova, mert a Tough Mudder élményéből, a kihívásból, az egymást segítésből, az önmagad legyőzéséből nagyjából semmit nem fogott fel.
Ennek viszont az ellenkezője is igaz: extrémebb körülmények között az egész kihívás sokkal nehezebbé is válhat, mint amilyennek elsőre látszik. Két körülmény nagyban befolyásolja az egészet:
1. Az időjárás. Mi szerencsés időt fogtunk ki, 18 fok és napsütés. Ha ugyanezt 5 fokban, vagy 35 fokban, vagy neadjisten zuhogó esőben, esetleg hóban kell teljesíteni, akkor egészen más a gyerek fekvése...
2. Hogy néz ki a terepakadály, mire odaérsz. A falak, a kötelek, és egyéb akadályok egyre sarasabbá és csúszósabbá válnak, melyek egyes esetekben akár meg is többszörözhetik az akadály nehézségét.
Mindezekután azt mondom, hogy ha csak nincs valamelyik akadállyal szemben pszichológiai mélységű félelme az embernek, szerintem csak úgy van értelme, ha mindent megcsinálsz. És mindent meg lehet csinálni, hiszen vannak, akik segítenek, ha kell. Ha nem is ugyanolyan arányban, de láttam férfiakat, nőket, huszonéveseket és néha ötven felettieket is teljesíteni a pályát.
A végére bemutatom a csapatomat is, voálá.
Összefoglalva az egészet, eszméletlen nagy élmény volt, és biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az utolsó Tough Mudder futásom. :)
Ha a következő 1-2 évben terveznék elmenni egy Európai helyszínre, lenne jelentkező velem tartani?
2014. november 2., vasárnap
TM - Az előkészületek
Halloween parti után hajnali kelés, gyors pakolás, és még sötétben indulás kifele, hogy átérjünk a város másik felére, ahol találkozunk a csapat többi tagjával.
Egy órányi álmos vezetés után érkezés egy külvárosi "lakótelepre". Ezt a szót az "amerikai álom" jelentése szerint kell értelmezni, nem a magyar blokkokra gondolva.
A városi házak és a farmok között átmenet, irtózatos nagy házakkal, 4 autónyi garázsokkal, és egymást ismerő szomszédokkal.
Egy átlagos ház 300-500 négyzetméter alapterületű (garázs nélkül). Mindegyik mellett 2+ autó, amiből az egyik biztosan egy pickup truck.
Mi ide jöttünk, ahol a csapat többi tagja már felkészülve, adrenalinnal felpumpálva várt ránk.
Pakolás, átöltözés, melegítés, parázás.
Természetesen mi is pickup-al mentünk. Ketten előre, hatan hátra a platóra. Indulás!
Így nyolcan nekiindultunk a terepnek. Süvítve a szélben, fejünkben Rocky-hangulat, vérünkben az adrenalin szint emelkedése, mert túl akarjuk élni az előttünk álló napot.
Folytatás következik...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)