The End

Most már kifutott minden régebbi irományom, képem, amit megosztani vagy naplózni kívántam az amerikai és texasi életszakaszomból. Remélem, aki olvasott, kapott, tanult belőle valamit (ha máshogy nem, a hibáimból :D).

Ideje továbblépni.
Most újra Magyarországon élek, jövőre talán új blogot is nyitok, ki tudja. Ha így lesz, szólok.
Ez a blog még mindenképp elérhető marad egy jódarabig, de nem kerül bele több bejegyzés.

Kellemes ünnepeket, kalandokban gazdag új évet... ehh, inkább boldog életet kívánok mindenkinek! :)

Pajtik

Ed
Őróla már írtam korábban. Az egyetlen ember, akinek hagytam, hogy rendszeresen rendeljen helyettem étteremben. Ez nagyon nagy szó nálam, aki egy új étteremben 15 percig böngészi a menüt, és aki még azt sem hagyja, hogy más szedjen neki levest a vasárnapi ebédnél.

Jobbszélen Ed, balszélen Jheroen, középen meg kitalálhatjátok.

Jheroen
A legjobb pajtim Houston-ban. Kapcsolatunk kicsit furcsán indult, majdhogynem kényszerből lettünk haverok két évvel ezelőtt, csak közben rájöttünk, hogy igazából bírjuk egymást, és a haverságból barátság lett. Ő futott velem Tough Mudder-t először, ő ismertette meg velem a warhammer-t, és ő az éttermi túrák egyik nagy bűntársa.

Cody
Az ember, aki mindenkire rá tud cáfolni. Akik évek óta ismerik, azok is meglepődnek a húzásain. Ő az, aki képes

• egy 7 hónapja tervezett külföldi kirándulást az utolsó napon különösebb ok nélkül visszamondani (még úgyis, hogy bukja a befizetett pénzt)
• egy kedd reggeli hirtelen felindulásból mohawk-ra vágni a saját haját és úgy bemenni munkahelyre
• leitatni azt az embert, akit még senki nem látott berúgva
• a legjobb haverját vérig sérteni egyetlen facebook-os kommenttel úgy, hogy észre sem veszi
• a munkahelyén a főnökét arcon köpni (mármint szó szerint!), még akkor is, ha tudja, hogy utána kirúgják

Ez a srác a legtöbb ismerősét kiborítja, de valahol mélyen tisztelem: annyira képes leszarni az egész világot, mint senki más. (Nem mondom, hogy ez kifejezetten pozitív tulajdonság, de néha hasznos.)

Napszemüvegben Cody, háttérben Sean.

Sean
Bármilyen társaságba kerül, 5 perc alatt ő lesz a csapat bohóca - és jól áll neki. Vág a nyelve, jó a humora, de nem túl csípős, inkább jókedélyű. Amikor meglátott, valamiért automatikusan szimpatikus lettem neki, aminek hangot is adott és gyorsan bevezetett az ő társasági körébe.

Milly
Mexikói csaj, igazi latina vérrel: érzelmes, család-centrikus, hangos, teli szívvel nevetős, féltékeny, bosszúálló, barátaiért és kutyáiért mindent megtevő. 1 év alatt 2 különböző férfihez akart hozzámenni feleségül, majd a végén mindkettőt dobta. Aztán 2 hét ismeretség után ismét menyasszony lett, majd másfél hónappal később szingli. Egy icipicit hangulat-ember.
Van még kérdés arról, hogy miért ilyenek a mexikói és dél-amerikai szappanoperák?

Húst hússal

Mi másról is szólhatna az utolsó bejegyzések egyike, mint a texas-i ételekről. Bár újdonságot már nem tudok mondani, hiszen sokat meséltem már róluk az alábbi posztokban:

• Finom-finom, de én azért betekerném bacon-be
• Houston, avagy az éttermek városa
• Ezt esszük 7.
• Texas-ban minden nagyobb

Úgyhogy inkább egy kis nosztalgiaképpen következzen még pár tipikus kép a texasi étkekkel kapcsolatban.

Egy igazi texas-i BBQ house ('grill-ház') felirata a falon:

"Nem azért másztam fel a tápláléklánc csúcsára, hogy zöldséget egyek!"

Pedig egyébként zöldséget is esznek néha. Természetesen lehetőleg olajban sütve.

A képen: olajban sült, rántott savanyú uborka.

Ínyencebb vizekre evezve: egy jóféle filet mignon. Aki járatos etéren, az tudja, hogy a steak-ek egyik királyáról van szó. Kicsi, de akár 2-3 ujjnyi vastag, és vastagsága ellenére puha-omlós, nem rágós. Természetesen ezt sem szabad rózsaszínnél jobban megsütni, mert elveszik a zamata és ízvilága.

Ez egy teljesen másfajta, japán stílusban készített steak. Nem olyan szép, nem olyan látványos, de rendkívül finom - ha szereted a sok fokhagymát, a kobayashi szószt, és a különleges fűszereket.

Egy texas-i cowboy-étterem verandája.

És ahogy belülről kinéz.

Az egyszer biztos, hogy még soha nem ettem olyan jó steak-et, sem hamburgert, mint Amerikában - pedig higgyétel el, próbálkoztam és még mindig próbálkozom.

Helyi furaságok 4.

Úgy tűnik, hogy amióta elkezdtem dolgozni itthon, kb. havi egy posztra futja. Már csak 2-3 bejegyzés van hátra ebből az életszakaszomból, úgyhogy ezt még idén mindenképp kipakolom. Aztán ki tudja, jövőre talán új blogot kezdek? Majd meglátjuk...

Az előző részek után (1, 2, 3) még mindig akadnak a tarsolyban érdekes képek és sztorik. Kezdésnek egy pár szociális érdekesség, ezek egy része texas-i szokás is lehet, nem feltétlen globál-amerikai:

• Amikor megköszönsz valamit, a válasz: "ahamm". Nem "szívesen", vagy "nincs mit", hanem: "ahamm".
• Amikor reggel bejönnek dolgozni, nem köszönnek. Akkor sem, ha közvetlen melletted van az illető asztala, csak bejön és szó nélkül leül melléd. Nem bunkóságból, és nem azért, mert valami baja lenne veled - egyszerűen nem szokás.
• Megbízhatatlanok a találkozókon való megjelenésekkel kapcsolatban. Attól, hogy valaki azt mondja, hogy "persze, találkozzunk 6-kor", még normálisnak számít, hogy 6 óra előtt 10 perccel lemondja az egészet. Ez baromi idegesítő volt, egy-két összeveszés is volt az európai és az amerikai barátok között emiatt. Aztán kiderült a turpisság, a kultúrális különbség... amikor megkérdezik egy amerikaitól, hogy "van kedved találkozni?", és azt válaszolja, hogy "perszeeee!", az azt jelenti, hogy "persze, hogy van kedvem!", nem feltétlen azt, hogy "persze, és rá is érek és találkozok veled". El kellett nekik magyarázni, hogy mi európaiak megsértődünk (de legalábbis nem értjük), hogy ha megbeszélünk valamit, és aztán nem jönnek el.

...és akkor jöjjenek a képek.

Hollywood-i filmekből ismerősek lehetnek a büszke, nemzeti kiscserkészek. Az megvan, amikor mennek körbe a gyerekek, és kiscserkész sütit árulnak a kertesházas övezetben, ugye? Amikor ezt megláttam, azonnal ez a filmrészlet jutott eszembe... :D

A mikrók tipikus felhasználási módjai irányítják a tervezést. Így kerülhetett fel külön gomb a például a pattogatott kukoricának, vagy a pizza újramelegítésének.

Texas-ban nem csak a McDonalds-nak és a gyorséttermeknek van Drive-Through-ja, hanem szinte mindennek. Gyógyszertárban is vásárolhatsz úgy, hogy nem kell kiszállnod a kocsiból, csak odahajtasz az ablakhoz, letekered a kocsi ablakát, beszólsz, hogy mit kérsz, és kihozzák, tessék fizetni a következő ablaknál.
Ugyanígy a bankodnál pénzt is vehetsz fel, ésatöbbi... nehogymár kiszállj az autóból.

Ehhez nincs hozzáfűznivalóm.

A médiafogyasztó társadalom sosem alszik. TV a helyi kocsma wc-jében.

Ilyet már Magyarországon is lehet kapni, de ott már 1-2 éve láttam egy ismerősöm lakásában. Robot porszívó, amin csak meg kell nyomni egy gombot, és felporszívózza a lakást. Automatikusan detektálja a bútorokat és tárgyakat, nem megy nekik, hanem szépen körbeporszívózza azokat is.

WC-ülőke melegítő, amivel állítható az ülőke hőmérséklete, hogy ne fázzon az ember popója, amikor télen ráül. Kanadában még megérteném, de Texas-ban mi értelme?

Ez az alkoholbolt reklám önmagáért beszél. :D

Texas-i cowboy-boltban a felső kategóriás polc: aligátorbőr csizmák cirka 800 dollár körül. (Az aligátorok amúgy a mocsaras vidéken nem védettek, bőven van belőlük, főleg Louisiana-ban.)

Amikor ezt megláttam Las Vegas-ban, egy étterem falán, azt hittem, hogy valami vicc. De nem.  Valóban létezik ez a szolgáltatás, úgy tűnik igény van rá.
Amikor Vegas-ban részegen felébredsz, és egy börtönben találod magad, hívd ezt a könnyen megjegyezhető számot (még másnaposan is emlékezhet rá az ember).

Egy sportbolt Texas-ban

Elnézést, beindult az itthoni élet most már élesben, ezért nem volt időm mostanság írogatni. Igazából most sincs, de most már annyira verték az asztalt a csalódott olvasók (mind az összes egy :D), hogy muszáj volt írnom. Még mindig van a talonban pár posztom Texas-ból, amit ki szeretnék rakni ide, hogy teljes legyen az éra mementója.

Az ember azt gondolná, hogy Amerikában is úgy néz ki egy sportbolt, mint Európában: sok sporteszköz, sportruházat, kosárlabda, boxkesztyű, túracukkok, stb. Mint egy Hervis, SportDirect vagy Decathlon.
Nos, van benne valami: ott is lehet természetesen ilyen dolgokat kapni, bár egyik említett áruházlánccal sem találkoztam még kint. Ellenben árulnak sok minden mást is, amit ezek nem...

Mezeket (legalábbis kosaras és amerikai focis félefajtát) elég ritkán lehet kapni Európában, általában kimerül a kínálat a Messi és a C. Ronaldó replikákban. Ezzel ellentétben USA-ban divat hordani a kedvenc csapatod, játékosod mezét még akkor is, ha családanya vagy nagymama vagy.

A sapkákat már inkább fiatalok hordják.

A legtriviálisabb dolog, amivel nem találkozhatsz itthon, kint viszont minden sportboltban: fegyverek. Mert a lövészet elvégre sport, ugye? Ezt még meg is értem, amikor nyílpuskákat, íjakat, és vadászpuskákat árulnak. De amikor távcsöves puskákat és shotgun-okat... azzal mire vadásznak? :D

Csak vegyél le egyet a polcról, és viheted is. Texas-ban engedély sem kell hozzá, csak egy igazolvány - például jogosítvány (amit ott ugyebár 15 éves kortól meg lehet szerezni).

Szerencsére van választék.

Az amerikaiak a grillezésből is sportot űznek. Frankón sportboltokban (is) lehet kapni hatalmas BBQ sütőket. Minden valamirevaló háztartásban van egy BBQ sütő. Ez egyébként tényleg kötődik a sporthoz, ugyanis meccsnézéseket divatos a kertben tartani, vagy magunkkal vinni a sütőt a pickup truck-on a meccsre (nem viccelek!).

Néhányukra simán fel lehet dobni rá egy fél disznót egészben.

Na de nem csak a négylábúak, hanem a halak is menőek, így a horgászatnak is van divatja.

Amihez ugye jármű is kell! Több tucatnyi kisebb-nagyobb csónakot, mocsárjárót és quadot is árulnak ugyanitt.

... ééééés ez volt a 100. posztom ezen a blogon!

Gonosz tükör 3.

Munkatársakról csak rosszat vagy semmit! rovatunk utolsó felvonása, melyet még hónapokkal ezelőtt írtam meg, amikor még ezen a helyen dolgoztam. Az előző részek folytatása és egyben eme téma utolsó fejezete, lévén, hogy otthagytam ezt a munkahelyemet.

Xiofang - Kínai tesztelő csaj. Mivel senki nem tudja kimondani a nevét, mindenki csak Lindának hívja. Sokáig azt hittem, hogy fiatalabb nálam 3-4 évvel, amíg ki nem derült, hogy pont ennyivel idősebb. Igazi "ázsiai vihogós" lány, de ezt csak az érzi át, akinek volt már huzamosabban ilyen ázsiai ismerőse. (Számos ázsiai országban, például Japánban - főleg nőknél - a nevetés a kötelező udvariasság jele. Távolról sem jelenti azt, hogy vicces amit mondtál, vagy hogy tetszel neki. Igazából épp ellenkezőleg.) Mindig kő-mosolygós arcával ellentétben egyébként nagyon keményfejű, nehéz vele bármiféle szakmai vitát folytatni, és elég náci munkamorálja van. Tökéletes munkaerő, kicsit nehéz csapattárs.

Bobby - Ismét egy vicces névválasztás, ugyanis az amerikai név egy mexikói csávót takar. Ráadásul egy tökéletesen sztereotípikus formát: alacsony, köpcös, kreol bőrrel és kis fekete Speedy Gonzales bajusszal. Arcra kortalan,  akár 5-10 évvel nálam fiatalabb is lehetne... ezért volt vicces, amikor kiderült, hogy 6 évvel idősebb nálam, és 7 gyereke van. Igazi nagy mexikói család. Ezek után nehéz összerakni azt, hogy szakmailag hatalmas koponya, csapatvezető annak ellenére, hogy semmilyen felsőfokú végzettsége nincsen. Középiskolából küzdötte fel magát oda, ahol van - totál respect.

Wes - Köpcös, 30 év körüli, körszakállas, slampos öltözködésű texas-i fickó. Amióta a cégnél dolgozik - úgy nagyjából 2 éve -, minden áldott nap megeszik egy zacskó pattogatott kukoricát napközben. Erre csak most jöttem rá, amikor a konyhában éreztem a mikrózott kukoricát. Már ezzel is kiérdemelné a félelemmel vegyes tiszteletemet, de a félig betűrt, félig lógos kockás ing alól kifittyenő vadászkés-tok sem kutya. Ő lett volna az utolsó, akiből kinéztem volna, hogy bármilyen kültéri mozgást is csinál szabadidejében, de utóbb kiderült, hogy nyílpuskával szokott vadászatra járni.

Yvonne - A recepciós / irodavezető. Jó húsban lévő 55 év körüli fekete nő, aki arcra egyébként 35-nak néz ki. Amolyan mindenki anyukája az emeleten. Előírt munkákörén felül ő pakolja ki meg be mindig a mosogatógépeket, tölti fel a kávégépeket, hoz nekem csokit vagy kecskesajtot (ha olyan kedve van). Általában vidám és nevetős-hangos, néha meg nem lehet hozzászólni. Vagy csak nekem nem, mert a szarkasztikus megjegyzéseim néha mellélőnek nála. Összességében szeretnivaló karakter.



Köszönjük, hogy velünk tartottak a Gonosz tükör rovatunkban! Sajnos a jövőben ilyen nem várható, mivel magyarországi munkahelyre számítok, és túl nagy az esélye, hogy valaki esetleg magára ismer. ;)

Show az egész világ

Korábban már volt róla szó, hogy milyen élmény egy amerikai foci, vagy éppen egy kosárlabda meccs Amerikában.
Hogy még jobban át tudjam adni a hangulatát, hogy milyen show-műsor zajlik ilyenkor, összevágtam egy rövidke videót. Nincs benne semmi varázslás, editálás, hangalájátszás. Semmi különleges nincs benne, csupán összefűztem egymás után a kisvideókat, úgy ahogy felvettem őket telefonnal, hogy pár percben összefoglaljam, mivel találkozik az ember egy amerikai kosármeccs alkalmával.

Bizony, mindenennel, amit itt láttok! Cheerleader-táncosok, gyerekbanda előadás, cirkuszi mutatványosok, hollywoodi szintű animációk... és természetesen sztárok és világklasszis kosárlabda. :)

Ha a videó nem HD-ben jelenik meg alapból, érdemes átállítani arra. És bocsi a közepén lévő kis méretű videóért, az másik telefonról van.