Csapatépítés

Múlt hétvégére szerveztem egy munkahelyi paintball-játékot. Mert Texas-ban a csapatépítés is lövöldözés. :D

Az ember, akit elsőnek lőttek le aki bátran felemelkedve várja a támadást, mert nem fél a golyótól

Ezt a srácot később szépen lelőttem. Amikor már az én csapatomban volt.

Kicsit kilőtték a srácot. :D

Mert azért nehogy azt higyjétek, hogy olyan rossz munkahelyen dolgozom, és elkezdjetek sajnálni itten. ;)

Earthship Dallas

Nem földhajó, hanem földház. :)
Az Earthship egy olyan kezdeményezés, sőt inkább mozgalom, ami az önfenntartó, bio-öko-vega építkezést támogatja. Pár jellemzője, hogy

• Hulladékokat hasznosít újra, sőt fő építő elemeknek használja
• A tulajdonosok saját kezűleg építik fel, ugyanis erre nem igazán léteznek építőipari cégek
• Általában olcsók, vagy legalábbis olcsóbbak, mintha ugyanolyan körülmények között hagyományos házat építene az ember
• Nincs szükség fűtésre, mert a természetéből fakadóan télen fűt, nyáron hűt
• Jól ellenáll a természeti viszontagságoknak, földrengés-, jégeső- és tornádó-álló
• A végeredmény általában legalább 50%-ban önellátó energetikailag (esőgyűjtés, napelem, stb)

Vannak persze hátrányai is...

• Rengeteg meló van az építkezéssel, legalább annyi, mint ha egy hagyományos téglaházat húznál fel saját kezűleg
• Nem mindenhol engedélyezik az építését, számos helyen lehetetlen megszerezni a szükséges engedélyeket
• Ahol lehetséges, ott is ütközhetsz nehézségekbe, mert a kormány / önkormányzat / szomszéd nem szereti, ha önállósodsz és leválsz a hálózatról
• Nincs fűtés, ezért nem minden éghajlaton alkalmazható

Ha valakit érdekel bővebben, akkor némi olvasnivaló: http://earthshiphungary.hu/ (elég üres a weboldal, de van 1 videó), illetve http://earthship.com/ (a mozgalom hivatalos weboldala).

Mint kiderült, Texas ideális az ilyen építmények építésére, ugyanis itt lehetséges olyan földet venni, ahol nincs szükség semmilyen építkezési engedélyre (természetesen csak messze városon kívül), továbbá az éghajlat is tökéletesen megfelelő.

Mivel az egész számunkra nagyon érdekesen hangzik, ezért gondoltuk, meglátogatunk egyet. Egyet mondtunk, kettő lett belőle...

Ugyanis Dallas mellett kettő Earthship-et is építenek. Felvettük velük a kapcsolatot interneten, lezsíroztuk, hogy elmegyünk megnézni, és ott töltünk egy hétvégét. Így is lett: beálltunk építkezésre dolgozni, és közben próbáltuk kifaggatni őket a titkokról és trükkökről.
Továbbiakban képekben.

Úton Dallas felé

Ez már igencsak vidéken

Egy isten háta mögötti kisvárosban

Ez meg még amögött, az egyik építkezés helyszínén (baloldalt a tulaj, jobboldalon Thya)

Az egyetlen szomszéd

A helyi teherhordó szamár: V8-as Ford Excursion (szerintem ebben egy család kényelmesen elalszik)

Előtérben a téglát helyettesítő alapanyag, háttérben a felhúzott fal

Így néz ki egy "tégla". Az életben nem gondoltam volna, hogy egy személyautó kerekébe belefér 160-180 kg föld.

Nem sírt ásunk naplementekor, hanem téglának valót.

Másnap kora reggel. Hát itt sem hangoskodnak a szomszédok, az biztos.

Már csak ezért is megérte elmenni. Csend volt és nyugalom, sátrazás, tábortűz, sütögetés, és rajtunk kívül senki Texas prérijén.

Ha valaki kész építményekre kíváncsi, nem csak ilyen félig-sem-kész falakra, akkor kattintson IDE.

Gonosz tükör

Munkatársakról csak rosszat vagy semmit! :)

L - Indiai tesztelő csapattársam. Tipikusan demonstrálja az indiai munka-kultúra rossz védjegyeit (a jókat sajnos nem), ezáltal több feszültséget termel a csapatban, mint hasznos munkát. Ezt megfejeli azzal, hogy természetéből fakadóan mindig rendkívül előzékeny és kedves, emiatt még te érzed magad rosszul amiatt, hogy rá kell szólnod, hogy megint elcseszett valamit. Eleinte azt hittem, hogy a hazai szigorúan folyamat-orientált kocka-felfogás miatt nehéz vele dolgozni. Aztán rájöttem, hogy egyszerűen csak idióta.

J - Fiatal kis kínai lány. Nagyszájú, hangulat-ingadozó, mindenkivel pletykál, mindenről van véleménye, mindenkivel jóba van (kivéve a fentebb említett jómadarat, akitől rendszeresen látványosan kiborul). Összeszedetlen, de vidám és jó felfogású csaj, akivel már csak azért is érdemes jóba lenni, mert olyan, mint a fodrász: mindenkiről mindent tud.

G - 150 kilós, buborék alkatú fekete srác. Ránézésre talán McDonald's-os menükön nőtt fel, a hónalja alatt pedig mintha mindig rejtegetne egy vödör KFC-s csirkét. A konyháig csak szuszogva és megizzadva tud eljutni, ahol általában nem-cukormentes üdítőket és csokikat pakol a zsebébe. Viseletének fő jellemzői a XXXL-es fekete kapucnis pulóver és a hatalmas munkás-jellegű bakancs (38 fokban), ami szigorúan nincs befűzve és figyeg rajta a levágatlan márka-cédula.
Egy művelt, és intelligens programozó srácról van szó, a csapat egyik legerősebb (és minden tekintetben legnagyobb) oszlopa. Hatalmas arc, a humora is ütős, kár, hogy kicsit antiszociális a csávó. Ha csak teheti, inkább éjszaka dolgozik, az irodába napközben esik be véreres szemekkel, a megbeszéléseken rendszeresen az asztalra bólint.

Ivo - Velem egykorú bolgár srác. Unalmas, mert semmi rosszat nem tudok mondani róla, programozó létére tök normális, kedves és értelmes emberi egyed. Ha nem lennének bizonyos akadályozó faktorok, valószínűleg gyorsan összepajtiznánk.

Igor* - Fiatal orosz srác, aki minden nap úgy néz ki, mint aki most érkezett másnaposan egy halál-metál koncertről. Kopaszra nyírt fejet visel metál-körszakállal és -bakanccsal, emellé még nem nagyon láttam mosolyogni. Soha nem rejti véka alá a véleményét, ami elég sűrűn szokott probléma lenni, mert a diplomáciai képességei ritkán haladják meg Hulk-ét. Amikor a projekt új nevet kapott, elvből ellenkezni kezdett a főnökkel, mert azt hitte, hogy a Bibliából vették a nevet. (Amikor megtudta, hogy a név valójában a Szaturnusz egyik holdjáé, és semmi köze a kereszténységhez, egyből megkönnyebbült.) Átlagosan 2-3 hetente van egy kiabálós veszekedése a főnökkel vagy egy kollégájával. Az egyetlen ok, amiért megússza a kirúgást, az az, hogy rohadt jó szakember.

Hogy mi a közös bennük? Az, hogy mindegyik a projekt-csapattársam. Ennek a csapatnak** vagyok a gatyábarázó problémamegoldója és irányítója. Még szerencse, hogy fizetnek érte.

*: Pár napja tudtam meg, hogy nálam idősebb és van egy kislánya. Na ezt sem néztem ki belőle.
**: Nem teljes a beszámoló, mások is vannak még a csapatban.

Finom-finom, de én azért betekerném bacon-be

... ahogy Texas-ban mondják.
Nem vicc, a helyiek képesek mindent betekerni és mindent sült bacon-nel enni. Még az olyan kajákat is, amiket az életbe nem jutna eszedbe betekerni, pl.: garnéla-rák, spárga, alma, vagy... bacon.
Amikor diétás zöldség-salátát rendelsz, ne lepődj meg, ha megkérdezik, hogy sült szalonnát kérsz-e rá. (megtörtént eset)

Egyébként nem mondom, hogy nem finom... de szerintem a szervezetem koleszterin-túladagolást kapott, én már mindent bacon nélkül eszek.

Sajt csípőspaprikában bacon-be tekerve.

Spárga és hamburger-hús bacon-be tekerve.

Bezony, ahogy kitaláltátok, a bacon az egyik tipikus oldala a texas-i gasztronómiának. A többiről is lesz szó a későbbiekben.

Vrooooom

Ezt csináltam egész hétvégén. És csak egyszer dobtam el! :) (Bár a legrosszabbkor.)