Ezt esszük 7.

Végül a gasztro-sorozat zárására térjünk vissza az amerikai és a texas-i ételekhez. :)

Egy érdekes reggeli... bundáskenyér. Bezony, magyar szemmel nehéz elképzelni, hogy lehet a bundáskenyeret édesen is enni, pedig ez közel sem amerikai találmány. Külföldön számos helyen, például legtöbb helyen Európában is porcukorral eszik. Nekik az a fura, ha te nem.

Ez már texas-iasabb találmány. Mint tudjuk, itt bacon-nal minden jobb.

Természetesen a hamburger is. A burger egyébként presztízs-kérdés Amerikában, kb olyan, mint Magyarországon kinek van a legjobb halászleve vagy pörköltje. Nagyon is komolyan veszik, és minőségi ételszámba megy. Mondjuk megértem, mert itt tudnak ám olyan hamburgereket készíteni...

Az alábbi étel érdekessége, hogy a sült krumpli édesburgonyából készült.

2 hot-dog: egy hagymakarikás-nemtommilyenszószos, és egy chilliszószos-sajtos 32 centis. Amerikában a hot-dog a hamburger ellentéte: komoly ételszámba nem vett, szinte lenézett kaja, amit az ember nasinak eszik két étkezés között, illetve focimeccs közben.

 Na de mutassuk azért meg, hogy van itt ám minőségi és egészséges kaja is. Például rendkívül jó steak.

Ez is valami jóféle husi volt, egyben sült töltött burgonyával.

A korábbi posztokból már tudjátok, hogy Texas-ban húst hússal.

Mostanában nem vagyok annyira desszert rajongó, de egy képet azért ez a fogás is megérdemel.

Ezzel a kajákat most ki is veséztük egyelőre. :)

Ezt esszük 6.

Rövid intermezzo után továbbra is etnikai finomságok.

Mongol wok. Érdekessége, hogy te válogatod össze az összes belevalót. Válogathatsz mindenféle zöldségből, húsféléből, halakból és rákokból, sőt a fűszereket is neked kell kiválasztani, aztán ők csak összedobják neked wok-ban 5 perc alatt a szemed láttára.
Felelősséget viszont nem vállalnak az eredményért, ha alulfűszerezted vagy elsóztad, a te hibád.

Vietnámi. A kakukktojás, mert ez az egyetlen olyan nemzeti kaja, amit a mai napig nem szeretek. Mivel eddig csak Vietnámban ettem, most meg akartam kóstolni külföldön is. Meglepően autentikus volt: ugyanolyan sz@r.

Had magyarázzam meg egyébként, hogy miért nem ízlik: "vegyes" húst raknak a levesbe és a szendvicsbe is, értsd: gyomordarabokat és belsőszerveket (nem máj meg ilyesmi, mert azt szeretem), és sokféle gyenge minőségű húsrészekkel higítják a néha fel-felbukkanó rendes husidarabokat. Az ízesítés egyébként nem lenne rossz, de így...

Soul food. A közhiedelemnek, miszerint a feketék imádják a rántott csirkét (különösen a csirkeszárnyat), a tapasztalatom szerint van alapja. (Ők a KFC elsőszámú vevőköre Amerikában.) Mindennel képesek megenni, rántott csirkével minden jobb! Még a juharszirupos gofri is.
Nekem az igen érdekes kategóriába tartozott, de nagyon is ehető volt. Mondjuk nem ennék ilyet minden héten, az is biztos.

Tengerparti Zen

Rövid szünet a kajás posztokban. Elnézést, pár nap csúszás lesz, mert nem vagyok otthon. Viszont ezt a kis intermezzo-t meg kell osztanom.


Egy órával ezelőtt ülök a vízparton egy padon. Naplemente, üres fejjel bámulom a pálmafákat. Épp elmegy előttem egy amerikai család: szülők, 7-8 éves forma kisfiú, és egy nagypapa. A kölyök és a szülők valami nagy beszélgetésben vannak, aminek sem az előzményét, sem a végét nem tudom, csak véletlenül elkaptam el a közepéből pár mondatot, amikor elsétáltak előttem.
- Nem értitek? De nehéz az élet - mondja nagyon komoly gyerkőcfejjel a szüleinek. - És nem is csak egy, hanem kettő problémám van! Hát hogy lehet ezt megoldani?
Mire a háttérben, hátratett kézzel sétáló nagypapa komótosan, nyugodt hangon megszólal:
- Amint kitalálod, hogyan oldjál meg egy problémát, megmondom, hogy oldjál meg kettőt.

Ezt esszük 5.

Egy kínai.

A kínai kajáldák többsége finom, de nem autentikus (vannak kínai munkatársaim, úgyhogy biztosan tudom). Vannak ugyan olyan kaják a menün, amik valóban léteznek Kínában is (pl.: Kung Pao csirke), egy csomó olyan is van, amit nyugaton találtak ki vagy neveztek el (General Tso csirkéje, vagy a szecsuáni).

Érdekesség például, hogy a kínai szerencsesüti is nyugaton lett kitalálva. Már nem emlékszem, lehet, hogy ázsiai/kínai volt a kitalálója, de ez távolról sem egy kínai szokás. Csupán a nyugati vendégek csalogatására lett létrehozva, mert szerették a vendégek olvasgatni a titokzatos és "eredeti" kínai bölcsességeket.

Mivel Houston-nak is van kínai negyede, ott azért lehet kapni jóféle kínai kaját (talán kutyát is, ha nem figyelsz). A képen egy sima, átlagos, nyugati-féle van.

Egy etióp.
A sztereotípiákkal ellentétben az etiópok sem csak egy szem krumplin élnek. Ez egy négyszemélyes tányér, amit ha jól emlékszem, négyen sem tudtuk befejezni. Fogalmam sincs persze, hogy mennyire autentikus, de a felszolgálók között volt etióp származású ember.

Egy olasz.
Amerikában még sehol sem ettem igazi olasz kaját. Van ahol finom, van ahol csak elmegy, de meg sem közelíti az eredeti olasz tésztákat és finomságokat. Hasonlítsuk csak össze a vékony tésztájú, könnyű, friss olasz pizzákat a hatalmas, töltött tésztájú, szakadásig rakott amerikaival.
Ez a töltött ravioli (asszem?) a finom kategóriába tartozott.

Ezt esszük 4.

Időhiányában most csak annyit: koreai.

Koreai éttermekben általában forró (értsd: még rotyogó) kerámia tálban szolgálják fel az ételt.

Ez kivétel, mert tészta. Az előző és az alábbi képen is látható az a kis tálka, benne piros valamivel. Na az Kim-Chi, csípős káposzta, amit általában előételnek fogyasztanak. Kb olyan, mintha cseresznyepaprikát rágcsálnál magában előételnek.

Ezt esszük 3.

Mexikói és Tex-Mex. A különbség nagy. Az előbbi az igazi mexikói, vagy legalábbis ahhoz nagyon közelálló kaja, míg a másik a Texan-Mexican, azaz Texasi-Mexikói fúzió. Tex-Mex = mexikói kaja (a nevében nem különbözik, tehát a menüről néha nem is lehet megmondani), csak amerikaiasítva (pl. bacon-nal, sajttal), és duplázva az adagot. :)

Előétel: nachos és salsa szósz.

Quesadilla és burrito, korianderes rizssel és feketebab "krémmel"

Tacos

Baloldalon quesadilla (egyébként a kedvencem a kategóriában), jobb oldalon egy Texas-sized burrito (nagyjából 2000, azaz egy egész napi kajának megfelelő kalória)

Chipotle bowl: párolt barna rizs, főtt bab, grillezett csirkefalatok, kukorica, csípős szósz, tejföl, sajt

Kukoricalevélbe tekert hús-kenyér-töltelék

És a találós kérdés: ezek közül melyik mexikói és melyik tex-mex?

Ezt esszük 2.

Japán kaja. Természetesen a sushi alap, így a nyers, a füstölt és a főtt hal is. Az osztriga és a kagyló már nem mindenhol, de ebben az étteremben épp az is előfordult.

Középen algába tekert halikra, balra lazac :D és sushi, jobbra megkavarásnak egy kis bárány és marhaszeletek. Az "érdekesség" a jobb alsó sarokban található: panírozott, olajban kisütött sushi. Na az az egyetlen, amit biztosan nem ennék újra.

Ez egy másik japán étteremben készült. A japán konyha azért nem csak sushi-ból és tengeri herkentyűkből áll ám: a képen egy nagyon jól sikerült Ramen, azaz főételként szolgáló, sűrű, ízes leves.

Houston, az éttermek városa AVAGY Ezt esszük 1.

A főnököm szavaimat idézve: "Houston-ban kivételesen jó ételt kell felszolgálnod, ha étterem-tulajdonosként túl akarsz élni." Ez valóban igaz az itteni éttermekre. Rengeteg, de tényleg rengeteg étterem van. Ha a statisztikáknak hinni lehet, akkor körülbelül 11,000... ez még gombócból is sok. :)

Mindenki étterembe jár kajálni, hetente többször. Én is úgy átlagosan heti 3-4 alkalommal, ennek a többsége hétköznapokon, munkatársakkal ebédszünetben történik. Szóval január óta az ismétlésekkel együtt is legalább 60-70 különböző étteremben járhattam - régen ez álomszerűen hangzott egy gasztro-rajongónak, mint én. Még most is, de a jót könnyen megszokja az ember.

Van választék a világ minden szegletéből. A szokásos ázsiai (thai, kínai, indonéz, vietnámi, japán, koreai, indiai) és európai (olasz, francia, török, görög, szerb) konyhákon kívül akad egy-egy egzotikusabb is néha, pl.: nepáli, pakisztáni, etióp. Ez utóbbi a magyar megítélése szerint furán hangzik, hiszen a vicc szerint egy darab krumplit szolgálnak fel a családnak. De nem. Nagyon is jó kajájuk van.
Aztán közelsége miatt nagyon népszerű a közép- és dél-amerikai konyha is: mexikói, jamaikai, brazil, argentín, stb. És nem egy darab, hanem tucatjával válogathatsz köztük.
Ezeknek tetemes része természetesen amerikanizálódott, a helyi piacra alakított ízekkel vár (sült csirkeszárnyat a legtöbb kínaiban felteszik a menüre). Ez persze mindenhol így van, nehogy azt hidd, hogy a magyar kínaiban olyan kaját kapsz, amit Szechuan-ban esznek. Vagy hogy az eredeti hamburger csalamádéval jön. Meg a kebab erőspistával.
Ám van egy-egy autentikus hely is, ha jó helyre megy az ember, ahol a rengeteg bevándorló miatt. Ha jó kínai kaját akarsz, akkor elmész érte Chinatown-ba (kínai negyed).

Mi az, ami nincs? Pl. brit konyha. Német konyha. Holland konyha. Lengyel konyha. Magyar konyha. Vagy mert nem jók, vagy mert nem ismertek külföldön. Mondjuk ezek nem csak itt, hanem máshol sincsenek, ahol eddig laktam vagy jártam. Nem láttam még embert, aki brit vagy holland étterembe akart volna menni (mert szegényesek és íz-gyengék, na).

Houston-ban most volt épp nemrég egy Houston Restaurant Week, ami adott egy ötletet: most 1 hétig kirakok minden nap egy-két fotót a helyi gasztronómiai életből.

Kezdjük egy jó amerikai életképpel: BBQ house. Az ilyen helyeken az amerikai sütőgetős kertipartikat éltetik házon belül, tehát gyakorlatilag semmit nem árulnak, csak ipari mennyiségű sült húst. A menün kizárólag ilyen sült hús, olyan sült hús, amolyan sült hús, sült kolbász, és köretnek kenyér, savanyúság és saláta van. Tányér meg ilyesmi sehol, kapsz rengeteg papírszalvétát, piknik feeling rulez, aztán hello, tömjed magadba kilószámra a húst.

A kilószám nem vicc, ugyanis kilóra árulják. Mivel először voltam ilyen helyen életemben és ezt nem tudtam, véletlenül berendeltem másfél kilót. :D Aztán néztem fizetésnél. Minden, ami előttem látható a képen, az hús (a papírtálcában is). Úgyhogy vittem haza a javát, még 3 napig megvolt az ebéd...

Egyszer volt, hol nem volt... a szlovén Alpokban

Ez már majdnem egy hónapja volt, de csak most jutott eszembe kirakni a képeket. Még az utolsó otthoni nyaralás során a szlovéniai Júliai-Alpokban jártunk egy hosszú hétvégére egy páran pajtikkal. Gyönyörű hegyi tavak, vízesések, folyók, szurdokok, hegygerincek, csúcsok, és persze sátrazás.

Kezdem a jól sikerült képekkel. :) A Bohinj-tó, melynek partján sátraztunk.

Mármint közvetlenül a partján. A fenti képen látható hajóház mellett.

Mivel szezonon kívül voltunk (olyannyira, hogy igazából bezárt a kemping amikor ott voltunk, és vadkempingezés lett a vége), volt bőven hely, így gyakorlatilag olyan közel verhettük fel a sátrakat a tóhoz, amennyire csak akartuk. Én, mint tapasztalt sátrazó, kiválasztottam a legszebb kilátású helyet, ahol az első éjszakai esőzéssel azonnal be is áztunk a rossz fekvés miatt. :D

De a kilátás miatt akkor is megérte! (Bár akkori sátortársam talán nem ért velem egyet. :D) Ezt láthattad reggel a sátorból kilépve a hajnali köd feloszlása után.

Ez is a kemping mellett nem messze készült egy rövid rövidnek tervezett túra során.

Aztán persze mentünk magasabbra is. Ezt a képet talán kirakhatom, mert ebből a távolságból és felbontásban úgysem ismerhető fel senki, csak annak, aki tudja, hogy ki van rajta.

Pihenő az egyik kisebb csúcson.

Ezekre sajnos az időjárás miatt nem juthattunk fel, de már megnézni is megérte őket. Talán legközelebb.

A Vintgar-szurdok.

Aminek a végén egy vízesés látványa lepett meg minket.

 A Bled-i tó közepén lévő kis sziget. Szép meg aranyos, és különösen jó edzés lehet a vasárnapi misére járás.

A végére 2 panorámakép (kinagyítva érdemes nézni).
Ez a Bled-i tó, középen a magasban lévő várral.

Ez a Bohinj-tó, melynek a partján sátraztunk és amelynek a környéken túrázgattunk.

Összességében egy nagyon jól sikerült és kalandos kis kiruccanás volt. :)