A főnököm szavaimat idézve: "Houston-ban kivételesen jó ételt kell felszolgálnod, ha étterem-tulajdonosként túl akarsz élni." Ez valóban igaz az itteni éttermekre. Rengeteg, de tényleg rengeteg étterem van. Ha a statisztikáknak hinni lehet, akkor körülbelül 11,000... ez még gombócból is sok. :)
Mindenki étterembe jár kajálni, hetente többször. Én is úgy átlagosan heti 3-4 alkalommal, ennek a többsége hétköznapokon, munkatársakkal ebédszünetben történik. Szóval január óta az ismétlésekkel együtt is legalább 60-70 különböző étteremben járhattam - régen ez álomszerűen hangzott egy gasztro-rajongónak, mint én. Még most is, de a jót könnyen megszokja az ember.
Van választék a világ minden szegletéből. A szokásos ázsiai (thai, kínai, indonéz, vietnámi, japán, koreai, indiai) és európai (olasz, francia, török, görög, szerb) konyhákon kívül akad egy-egy egzotikusabb is néha, pl.: nepáli, pakisztáni, etióp. Ez utóbbi a magyar megítélése szerint furán hangzik, hiszen a vicc szerint egy darab krumplit szolgálnak fel a családnak. De nem. Nagyon is jó kajájuk van.
Aztán közelsége miatt nagyon népszerű a közép- és dél-amerikai konyha is: mexikói, jamaikai, brazil, argentín, stb. És nem egy darab, hanem tucatjával válogathatsz köztük.
Ezeknek tetemes része természetesen amerikanizálódott, a helyi piacra alakított ízekkel vár (sült csirkeszárnyat a legtöbb kínaiban felteszik a menüre). Ez persze mindenhol így van, nehogy azt hidd, hogy a magyar kínaiban olyan kaját kapsz, amit Szechuan-ban esznek. Vagy hogy az eredeti hamburger csalamádéval jön. Meg a kebab erőspistával.
Ám van egy-egy autentikus hely is, ha jó helyre megy az ember, ahol a rengeteg bevándorló miatt. Ha jó kínai kaját akarsz, akkor elmész érte Chinatown-ba (kínai negyed).
Mi az, ami nincs? Pl. brit konyha. Német konyha. Holland konyha. Lengyel konyha. Magyar konyha. Vagy mert nem jók, vagy mert nem ismertek külföldön. Mondjuk ezek nem csak itt, hanem máshol sincsenek, ahol eddig laktam vagy jártam. Nem láttam még embert, aki brit vagy holland étterembe akart volna menni (mert szegényesek és íz-gyengék, na).
Houston-ban most volt épp nemrég egy Houston Restaurant Week, ami adott egy ötletet: most 1 hétig kirakok minden nap egy-két fotót a helyi gasztronómiai életből.
Kezdjük egy jó amerikai életképpel: BBQ house. Az ilyen helyeken az amerikai sütőgetős kertipartikat éltetik házon belül, tehát gyakorlatilag semmit nem árulnak, csak ipari mennyiségű sült húst. A menün kizárólag ilyen sült hús, olyan sült hús, amolyan sült hús, sült kolbász, és köretnek kenyér, savanyúság és saláta van. Tányér meg ilyesmi sehol, kapsz rengeteg papírszalvétát, piknik feeling rulez, aztán hello, tömjed magadba kilószámra a húst.
A kilószám nem vicc, ugyanis kilóra árulják. Mivel először voltam ilyen helyen életemben és ezt nem tudtam, véletlenül berendeltem másfél kilót. :D Aztán néztem fizetésnél. Minden, ami előttem látható a képen, az hús (a papírtálcában is). Úgyhogy vittem haza a javát, még 3 napig megvolt az ebéd...
Ó, ez lesz a kedvenc hetem, már látom :):):) Imádok mindent ami gasztro és ami utazás. :) Lehet, ezért szeretlek olvasni? :):):):)
VálaszTörlésTao a kepen az igy jartam arc a mennyisegnek szol gondolom es nem a minosegnek!? :)
VálaszTörlésL: biztos vagyok benne, hogy ez az egyik oka. :D De hát ami finom, az finom.
VálaszTörlésSneer: Eltaláltad, a minőséggel biza semmi gond nem volt. A baloldalon található rakat hús 12+ órán át, lassan sütött marhaszegy volt, csak úgy szétolvad a szádban.