Warhammer 3. - A nemzetközi nagytorna

Most voltam nem rég Dallas-ban. Nem várost nézni ám, hanem egy Warhammer Grand Tournament-en, azaz nemzetközi nagytornán. A hosszú hétvégés rendezvénynek egy sokcsillagos Marriott hotel adott otthont. A világ minden részéről, még Ausztráliából és Új-Zélandról is érkező versenyzők a hotelben szálltak meg, a versenynek a hotel legnagyobb konferencia terme adott otthont.

Egyidejűleg 48 asztalon folyt a játék, számos Masters versenyző emelte a verseny színvonalát - de ez valószínűleg csak a játékot ismerőknek mond valamit.
A rendezvényt olyan komoly szervezések előzték meg, mintha legalábbis egy tévében közvetített biliárd vagy darts európa bajnokságról lett volna szó. Többek között például háromszor 2,5 órás élő podcast-okat készítettek az induló versenyzők seregeinek stratégiai elemzéséről, ami kb. ahhoz hasonlítható, mint amikor a sporthíradóban kielemzik a focicsapatokat.

Maga a verseny a hobbi egyik csúcstalálkozója. Borzalmas mennyiségű sereg, amire olyan összegeket költöttek, ami külsős szemmel nézve mindenképpen elmebeteg (az összes modell összárából kb 3-4 családi házat lehetett volna venni). Ami lehet, hogy csak engem sokkolt le, mert nekem ez volt az első és az utolsó ilyen bulim, de a többiek szívbaj nélkül otthagyták a cuccaikat az asztalokon 3 napon át. Vagy csak én nézem ezt túlságosan magyar szemmel? :)

Komolynak hangzik ez az egész, mi? Hát pedig nem az! :D
A kopasz srác az egyik szervező, a baloldali gondolkodó koponya a tavalyi tornagyőztes, a jobbszélső egy idei versenyő, előtérben pedig Ed.

A zászló tetején a szervező klub neve, az alján a jelmondata.

Mint a fentiekből látható, a szervezés komoly, de a játék csupán buli és szórakozás. A festést és a modelleket... na azt viszont vérkomolyan veszik. :) Íme pár példa, hogy milyen durva modelleket készítenek a profik. Az enyém messze elbújhat mögöttük...

Na ez már monszta!

Khorne démonjai.

A modellek is szépek, de az a sárkányfej magáért beszél.

Hát itt minden van.

Színekben mindenképp a főnixmadár...

Mert kalózokkal minden jobb. Harrr!

Két démon, hátukat egymásnak vetve fogadja minden irányból a hordákat. Ez volt a versenyen a legepikusabb csatajelenetem. Az én seregemben voltak a démonok, s bár lenyomták a képen látható hordákat, a csatát végül elvesztettem.

Szóval napközben lemegy pár meccs, aztán estére elszabadul a buli.

Ez önmagáért beszél. :D

A többi képet már nem bírná el az internet. :)
Ezzel ígérem le is zártam ezt az egész témát, visszakanyarodok a hagyományos irányba: kaja és utazások!

Warhammer 2. - A geek klub

Megvan a Big Bang Theory sorozat? Emlékeztek abban a képregényboltra, ahova a kockák járnak? Ha nem, akkor itt egy emlékeztető, meg itt.

Na hát amit ott látsz, az nem Hollywood, hanem a valóság. :D Ilyen geek boltok tényleg vannak, és több hasonlóban is voltam már. Az egyik ilyen a Fat Ogre, ahova havonta egy péntek este lejárunk haverokkal. Ne nevess, igen, péntek este! :D Ugyanis a boltban éjfélig-hajnalig megy a játék, ahonnan pedig átvonul a haveri társaság a legközelebbi bárba, hogy pár sörrel leöblítse a kemény meccseket.

Van ám itt minden, mi kocka szem-szájnak ingere. Kártyajátékok, társasjátékok, terepasztalos játékok, szerepjátékok, képregények, modellek. Mi természetesen a Warhammer stratégiai játék miatt megyünk le, úgyhogy meg is mutatom, hogy ez miként néz ki egy péntek este.

Asszem a társaság letagadhatatlan :))

Ugye, hogy hasonlít a bolt stílusa a sorozatbelire?

Itt egy "komoly", 4 vs 4 csata kezdődik. Sőt, ez már háború!

Illusztráció, hogy nem minden modell ugyanakkora. :)

Ez még jobban látszik, ha egy óriást rakunk néhány gyalogos katona mellé.

Na de mint említettem, nem csak modellezés és stratégiai játék folyik erre. Ez itt például egy DnD játékasztal. Háttérben egy egész falnyi társasjáték.

MTG kártyajáték verseny. Eleinte szkeptikusan néztem őket, hogy mennyire komolyan tolják. Mi a bolt másik felében a terepasztalokon csak elbaromkodunk, de ezek a srácok vérkomolyan, nevezési díjjal, nyereményekért játszanak.
Egészen addig mosolyogva néztem őket, amíg nem láttam a South Park Cock Magic c. epizódját, ami épp az MTG játékosokat parodizálja. Azóta nem bírok röhögés nélkül rájuk nézni. :D

Néha olyan arcokkal lehet ám találkozni, hogy hihetetlen. A tesiből felmentett, vámpírfehér bőrű, pattanásos tinédzserektől kezdve egy jól kereső, jóképű fogorvosig a társadalom minden rétegéből össze lehet futni emberekkel. Persze inkább az előző típus a reprezentatív. :)

A következő poszt - mielőtt más vizekre evezek - még egy utolsó, csúcsszintre viszi tovább ezt a témát: dióhéjban megmutatom, milyen egy nemzetközi nagyverseny.

Warhammer 1. - Az új hobbi

Persze hazudok. Egyrészt nem is új, mert már féléve megvan. Másrészt meg nem is igazán hobbi, mert... na lejjebb kiderül. :)

A Warhammer nem egy metál zenekar neve, hanem egy terepasztalos stratégiai játék (meg egyébként modellezést, fantáziavilágot és regények sokaságát takaró szó). Én nem a 40K-t - ami a sci-fi verziója - hanem a Fantasy-t játszom, ami mint kitaláljátok, fantasy stílusú. Korábban nem ismertem, csak hírből hallottam felőle, de mivel az itteni haverok - többek között Ed is - ezt tolják, a társaság magával rántott.
Alapvetően kettő hobbiból tevődik össze: modellezés és a terepasztalos stratégiai játék. A gyártó cég jól kitalálta: a játékosokat egy kreatív hobbi és egy társasjáték kombinációjával láncolja le hűséges vásárlóként. A játékosoknak meg kell vásárolnia a seregeik modelljeit darabokban, maguknak kell összerakni és festeni őket a saját szájízük szerint. Így minden modell és minden sereg gyakorlatilag máshogy néz ki, ennek csak a készítő kézügyessége, fantáziája és ízlése szab határt. Aztán ha kész a sereg, lehet vele csatázni.

Brutális, hogy mennyi időt és energiát lehet belefektetni csak a modellezésbe. Egy darab modell elkészítése 1 órától kezdve akár 12-24 órát is igénybe vehet mindenestül. Hogy átérezzétek, dokumentáltam életem első modelljének készítését.

A modell itt még festetlenül és darabokban. Az alkotó farigcsál. Csupán ez az első fázis - az összerakás - nekem 1,5 órába telt.

Így néz ki összefarigcsálva és összeragasztva, festés előtt.

Még a kezébe egy csatabárdot, aztán lefújjuk egyszínűre, hogy meglegyen az alap. Na ez legalább gyorsan megy. :D

Ezután jöhet a festés és mosás, többszörösen. Na erre annyi órát lehet ráfordítani, amennyit nem szégyell az ember. Nekem (segítséggel!) egy estémbe került.
Bemutatom Scyla Anfingrimm-et, a Warriors of Chaos seregem generálisát.

Rendkívül tanulságos tevékenység egyébként. Hogy én mit tanultam belőle? Azt, hogy ez nem az én hobbim, mert rohadtul nincs hozzá sem türelmem, sem kézügyességem. Én még egy ilyen szart össze nem rakok, az is biztos! :D Már ennek az elkészítésébe is majdnem belehülyültem. Nekem ehhez tényleg semmi türelmem nincsen.
A seregem összes többi modelljét Jheroen barátom rakta össze és festette ki, vagy adta kölcsön a saját modelljeit, hogy tudjak játszani. :) Mert a modellezés az nem én vagyok, a stratégiai játék viszont totálisan igen... aki ismer közelebbről, az tudja, hogy minden társas- és logikai játékot imádok.

A következő posztban bemutatom a játékot magát. Nyugi, nem játékszabályok lesznek, az uncsi... viszont a szubkultúra szociális tanulmányt érdemelne.

Kis déli zene

... Mozart után szabadon. :)

Gondoltam írok a helyi slágerekről is, elvégre szorosan kötődik a helyi kultúrához. No, hát... amit a tévéből gondolnátok, az igaz. Nem gondoltam volna, de tényleg igaz a sztereotípia... hogy itt a messzi Délen vannak emberek, akik kizárólag cowboy-csizmában hajlandóak járni mindenhova, és nem hallgatnak mást, csakis country zenét. És most nem a vidéki redneck-ekről beszélek, hanem vannak ilyen nagyvárosi, Houston-i ismerőseim!
Na de nem olyan country-t, mint amit mi ismerünk Európában. Olyan széleskörű skálája van a mai country-pop kultúrának, hogy életemben nem gondoltam volna. Pedig én mindig bírtam többek között a country zenét is, de nálam többnyire kimerült Johnny Cash-ben. Hogy legyen róla fogalmatok, hogy mifélék vannak manapság, amiket mi Európában nem nagyon ismerünk, itt egy lista, ami csak a töredéke az egésznek.

Az én véleményem pedig az, hogy... uhh. Én inkább maradok Johnny Cash-nél, ha country-ról van szó. A mai country-t is meg lehet hallgatni, sőt esetenként kifejezetten jók, de a többsége faék egyszerűségű. Igaz, néha bevallottan ez a céljuk.

Alább egy gyűjtemény, amiben van jó is, rossz is, érdekes is. :) Nem csak vájt fülűeknek.

Az első számnak a klipje az érdekes. Magyarországon sörreklám lehetne kb a zene meg a többi is, itt ez egy zenei klip. :) Minden, ami a videóban szerepel, teljesen tipikus, valóban tükrözi a helyi életet. A western kocsma, a tájak, az öltözködések, az autók (természetesen van benne egy pickup is!), a nők. Kicsit idealizált persze, de amúgy tényleg ilyen. Miranda Lambert - Fastest girl in town

A következő azért vicces, mert már a címét is kb. úgy lehetne magyarra fordítani, hogy "Rántott csirke". Ékes példája a mai déli country-nak: fülbemászó dallam, aminek primitív egyszerűségű szövege arról szól, hogy nem kell semmi más az életben, mint a péntek esti hideg sör a rántott csirke mellé... meg persze az idilli családi szeretet. Végülis úgyis felfogható, hogy az egyszerűsége a szépsége, de nekem már fáj. :D Zac Brown Band - Chicken Fried

Ezt azért, mert ez tényleg kellemes. Darius Rucker - Wagon Wheel

Ismét egy Miranda Lambert szám, ebben a hangja is tetszik, és a szövege is értelmes, van mondanivalója. Miranda Lambert - Mama's broken heart

És a kakukktojás, ezt Darutól kaptam (köszi!). Ez nem country, de azért déli... egy régi Louisiana-i dal feldolgozása a Föld minden tájáról származó zenészek együttműködésében. A videó elején hintaszékben üldögélő fekete zenész stílusa tökéletesen passzol a régi ültetvényes zene stílusához, de számos más New Orleans-i zenész is feltűnik a klipben. Playing for Change - Cottonfield

Texas-i traktorok

Mint tudjuk, Texas-ban minden nagyobb. És a sok helyi cowboy-nak mi a kedvenc járműve? Hát természetesen a ló pickup truck. Életemben sehol nem láttam annyi pickup-ot, mint Texas-ban, pedig most már azért Amerikán belül is megfordultam pár államban. Egyszerűen imádják a helyiek. És mint mindent, ezt is túlzott méretekbe öltve élvezik.

Ma a munkahelyi parkolóban pont mellém állt egy csini példány, úgyhogy gyorsan le is fotóztam.

Ezt csak azért, hogy látszódjon: a gumija az én motorháztetőmmel van egymagasságban.

Egyet hátulról is. Utaztam már egy ilyennek a platóján, jó buli. :)

Na és mit kapunk, amikor egy ilyen pick-upot még tovább tuningolnak? Egy igazi szörnyet, ami harapja az utat. Balra mellette egy átlagos méretű pickup, jó hasonlítási alap.

Helyi furaságok 3.

Pár fotó, hogy miket lehet találni egy helyi átlagos szupermarket zöldség-gyümölcs osztályán. Persze azt be kell vallani, hogy ezek többsége nem helyi zöldség vagy gyümölcs, hanem a szomszédból, a határon túlról hozzák.

Az avokádó meg a kiwi alap, az érdekesség a kaktuszgyümölcs és az óriás levél.

Nahát itt minden érdekes... ilyen formában a képen látható gyümölcsök egyike sem nagyon kapható Magyarországon. Legalábbis tudtommal, de úgyis kijavítotok, ha igen. :)

Sokféle ehető kaktusz van ám.

Szivárvány-répa. Csináltam már belőle szivárvány-levest! :D Ugyanolyan íze van, mint a sima zöldség-levesnek, csak úgy néz ki, mintha már egyszer kihánytad volna. Jó étvágyat!

San Francisco, California 3. - Alcatraz

Még egy San Francisco-s bejegyzéssel tartozom, úgyhogy ezt most visszamenőleg pótolom. Ugyanis nem lehet teljes a kép a városról anélkül, hogy megemlítsük a leghíresebb turista-nevezetességét, a világ egy legismertebb börtönét: az Alcatraz-t.

Számos filmből - mint például a Szökés Alcatrazból, vagy A szikla - ismerhetjük. Szerintem nem sok ember van, aki nem hallott még erről a börtönszigetről, azonban nem mindenki tudja róla, hogy San Francisco-ban van.

Hírnevét többek között annak köszönheti, hogy dokumentáltan senki nem volt képes megszökni innen, korának legbiztonságosabb börtöne volt. Egyetlen olyan eset volt, amikor egy szökési kísérlet során három rab sikeresen bejutott a tengerbe a '60-as évek elején, ám valószínűleg a kemény hullámoknak estek áldozatul. Holttestüket sosem találták meg, ebből indultak ki az összeesküvés-elméletek, fantázia-történetek és hollywood-i filmek, hogy mi van, ha túlélték, és esetleg mégis volt egy sikeres szökés a világ legbiztonságosabbjaként ismert börtönből.

Ezenkívül egy komolyabb börtönlázadás volt, ami emberéleteket is követelt, ám könyörtelenül leverték.

Őrtorony a dokkok előtt.

A főépület.

Ez csak tetszett, úgyhogy le kellett fotóznom :D

Ruhatár.

Cellasorok - olyan élethű, hogy még a biztonsági őr is ott van a sor végén.

Nicsak, ki van a híres itt raboskodó bűnözők között (baloldalon). A legviccesebb, hogy miért lett elítélve: adócsalásért. Gondolom mást nem tudtak rábizonyítani.

Egy átlagos cella.

A cella, amiből a majdnem sikeres szökési kísérlet indult. Bizony azon a lukon három ember mászott ki. Hogy hogyan, nem tudom, mert biztos beszorulnék már az elején.

A stílusosan Times Square-re keresztelt folyosó-kereszteződés. Az egyetlen óra a börtön cellás részén. Mögötte a bejárat az ebédlőbe.
Érdekesség, hogy az ebédlőt tartották a legveszélyesebb helynek az egész börtönben. Itt mindig sokszorozott őrség volt, és teljes csendet rendeltek el. Hogy miért? Logikus: egyszerre kétszáz rab tartózkodik egy helyiségben, és kés-villa van a kézügyükben... Nem csoda, hogy a börtönös filmekben is a verekedések, lázadások mindig az ebédlőben vannak.

Őrszoba. Tisztára mint a filmekben.

Magánzárkák. Be is lehetett menni, de ezek még a fenti cellákhoz képest is kicsik és depressziósak. Brr...

A "játszóudvar". A jó magaviseletű rabok itt, szabadtéren tölthettek naponta egy kis időt. Azért a kilátásuk nem volt rossz.

Azt mondják, hogy a börtönlét azért (is) volt különösen kínzó itt, mert a rabok nap mint nap szembesülhettek a szabadság képével. San Francisco csupán pár km-re van, és minden nap emlékeztette őket arra, hogy a szabad és gyönyörű élet csupán karnyújtásnyira van... és mégsem érhetik el.

A másik oldalon a Goldengate-híd is látszik.

Fordított szemszög: Alcatraz szigete San Francisco-ból nézve.

Csupán ennyi volt a rövid visszatérés SF-hez. :) Nem vagyok ám börtön-rajongó, nem sokszor voltam életemben börtön-látogatáson (és a jövőben sem akarok :D), de ez laikusként is nagyon érdekes volt számomra, úgyhogy gondoltam megosztom.