Ahol a gyógyszertárban is jazz zene szól

Mit látnivaló van New Orleans-ban? Ha úgy vesszük, nem túl sok: nincs se Eiffel-torony, se Szabadság-szobor, de még hozzájuk hasonlítható építmény sem. A város mégis Amerika egyik legnépszerűbb turista célpontja: csupán magáért a városért jönnek, nem azért, hogy megnézzenek egy bizonyos épületet vagy múzeumot.
New Orleans-ban ez a jó: nem kell venned belépőjegyet és sorba állnod különböző turista látványosságoknál, csupán menj be és tévedj el a belvárosban, a Francia-negyedben, és hagyd magad menni a hangulattal. Ez az "óváros", így idézőjelben, mert csupán egy-kétszáz éves. Alább pár kép.

Éjszakai élet

Legendák

Louis Armstrong szobra a róla elnevezett parkban

Ugyanebben a parkban

Ez már ismerős, csak most fotóképesebb modellel

A városképre és a hangulatra még visszatérek egy következő posztban, most koncentráljuk arra, amiről New Orleans a leghíresebb: a jazz zene. Ez a város ugyanis a jazz bölcsője, és mai napig olyan népszerű és erős ez a stílus itt, hogy kiérdemelte "a világ jazz-fővárosa" címet.
Többszáz híres jazz muzsikus hívja és hívta otthonának ezt a helyet, többek között azok akiket a fenti képeken láthatunk, de ha valakit érdekel, találtam egy listát a neten.

Ez a szellemiség hatja át az egész várost. Minden szupermarketbe, de még a gyógyszertárakba belépve is jazz zenét hallunk a belvárosban a szokásos pop/rádió helyett. Az utcán sétálva random helyekről jazz zene hallatszik, néha egy bárból, néha egy utcazenész a járdán, néha egy gyerek gyakorol egy nyitva hagyott ablaknál.
Szomorkás-életvidám művészi-fesztiváli hangulat. Ez az, ami miatt emberek ezrei látogatnak el ide.

Mi az, amit nem hagyhatsz ki ha New Orleans-ban jársz? A városban való sétálós eltévedésen kívül természetesen egy jazz-bárt!

Mi a Pat O'Brien's-be mentünk, ami vitathatóan a város egyik legjobbja a kategóriában. A zongora-bárja mellett többek között arról is híres, hogy itt készítették el az első Hurrikán koktélt, ami aztán elterjedt később az egész világon.
Amiről ismert még, az a zongora-párbaj, aminek esténként otthont ad a hely. Két egymással szembeállított zongorán két zenész "versenyzik" - egy olyan műfaj, amit korábban még nem volt szerencsénk megtapasztalni.

Az előadó zongoristák tényleg bármit, de BÁRMIT előadtak, amit a közönség bekiabált vagy odacsúsztatott papírszalvétára írva némi borravaló kíséretében. Szinte nem volt határ: lehetett 50 évvel ezelőtti Beatles szám, egy ősrégi country-dal, nem is egy, vagy Johnny Cash, Tina Turner, Amy Winehouse, Queen, Pharrell Williams, de még egy Flintstones-nál sem jöttek zavarba, amikor a közönség szívatni próbálta őket egy kicsit.
Persze azért voltak jazz és New Orleans klasszikusok is. Egy kis Ray Charles, és egy kis Louis Armstrong alapvető volt, és persze ismétlődő darab volt a House of the rising sun, hiszen az kifejezetten a városhoz kötődik (aki nem tudta, csak hallgassa meg az első sorát).

Oké, azért viszonylag fair-ek voltunk, mert nyilván Amerikában ismert slágerek mentek, egy Omega számmal nem biztos, hogy tudtak volna mit kezdeni. :))) Mondjuk ha eléjük raktam volna a kottát, tuti azt is spontán lenyomják.

Mi este fél6-ra, még a zongora-párbaj kezdete előtt odamentünk, hogy legyen asztalunk, mert később mozdulni se lehetett az éneklő emberektől. Az, hogy majdnem zárásig maradtunk, elárulja, hogy ez az este volt a New Orleans-i tartózkodásunk egyik legnagyobb élménye.

Itt egy rövid, gyenge minőségű, de eredeti-saját videó, talán egy kicsit átad valamit a hangulatból. 3 számból vannak rajta részletek, piros pont jár annak, aki kitalálja őket! :)

Ahogy New Orleans-ban mondják: laissez la bon temps rouler!