Irány New Orleans!

Mint az előző posztból már kiderült, a szomszéd államban, Louisiana-ban vakációztunk egy hetet. Mielőtt belecsapok abba, hogy mit láttunk, ettünk és tapasztaltunk, illene talán azzal kezdenem, hogyan és miért is mentünk oda.

Igazából felerészben nem is nyaralni voltunk, hanem munkaügyben. Elintéztem cégnél, hogy egy 3 napos tech konferenciára küldjenek New Orleans-ba, és ezt megtoldottunk még pár nap szabival. Így lett ebből egy-hetes autós kirándulás, melyben a cég állta a hotel nagy részét és az utazási költségeket mindkettőnk számára.

Kell ennél több? A musztáng végébe becsaptuk a csomagokat meg az útravaló kaját, és indultunk is az 1300 km-es roadtrip-re.
Ezt még Texas-ban fotóztuk menetközben: egy apró olajkút az országút mentén.

Egy jellegzetes apróság az amerikai kultúrából: az autópályák mentén gyakoriak a hotelek és az olcsó motel-láncok, ahol az átutazók megállhatnak 1-1 éjszakára. Európában ugye mások mennek: ifjúsági szállások (youth hostel), bed&breakfast, zimmer frei, ésatöbbi. Itt ilyeneket nem találsz, ha olcsón akarsz megszállni, akkor egy útszéli motelbe, azaz fapados hotelbe mész.
Az egyik legelterjedtebb ilyen lánc a Super 8. Ismerős lehet nektek egy filmcímből is.

Motel = fapados hotel. Hotelnek tulajdonképpen hotel, mert van recepció, közösségi terem, étkező és/vagy étterem, gyakran medence és egyéb szolgáltatások, és nem tudsz kivenni sokágyas szobát, fürdőszoba nélküli szobát, vagy csak egy ágyat egy szobában. Viszont fapadosnak is fapados, mert az ilyenek általában régi épületek melyeket elég ritkán újítanak fel, az úszómedence általában olyan, hogy belepisilni sem mersz, és a többi szolgáltatás sem olyan lenyűgöző, mint amilyennek hangzik. De olcsó, és az átutazó embernek tökéletesen megfelel egy éjszakára.

Érdekesség még, hogy kívülről saját bejárata van minden szoba-apartmannak, és a kocsival odaállhatsz az ajtód szájába. Ez egyrészt segíti a pakolászást, másrészt biztonságérzetet ad az autójuktól annyira függő amerikaiaknak.
Autónk és ajtónk.

Folyt. köv.