Lajosországban 1. - Mocsarak és aligátorok között

Ugyan időközben más témára váltottam, azért szeretnék még visszatérni a New Orleans-i roadtrip-re, mert maradt még elhasználatlan puskapor és fénykép a témában. A városról már sokat írtam, de magáról az államról még nem nagyon esett szó.

Louisiana az USA egyik teljesen tipikus déli állama, ám valahol mégis különleges (vagy különös?).
Francia tartományként kezdte a XVIII. században, amíg 1803-ban az USA meg nem vásárolta Franciaországtól egy óriási terület, a Mississippi folyó es a Sziklás-hegység közötti vidék részeként. Megjegyzem ez volt minden idők legnagyobb ingatlan üzlete: az USA több, mint 2 millió négyzetkilométert vásárolt fel, 13 mai államot, megduplázva az akkori teljes területét... kettő, azaz 2 cent per hektár áron. Szegény Bonaparte Napoleon bácsi nagyon meg lehetett szorulva, a franciák meg azóta is bánhatják, mert ekkorát szerintem a történelem során azóta sem buktak. (Esetleg csak a 2006-os Zidane-fejelős vb-döntőn, hogy aktuális legyek.)

Visszatérve Louisiana-ra, az állam XIV. Lajos (King Louis) után kapta a nevét. Máris új fényben látjuk őfelsége "az állam én vagyok" mondatát, hehe. :)))

Egyből látható, hogy miben egyedi ez az állam: igen erős a francia kultúra hatása. Az állam fővárosa - New Orleans - is a francia Orléans városáról (tudod, Jeanne d'Arc) kapta a nevét.

Miről híres hát Louisiana? Elsősorban talán a mocsaras lápvidékéről, a Mississippi-torkolatáról, és New Orleans-ról. Ez utóbbit már bemutattam korábban a blogon, úgyhogy most az első kettőről kaptok egy kis vizuális ízelítőt, ugyanis átcsapattuk a musztángot ezen a vidéken.

Ilyen vidéken át.

Hmm, ezt mintha már láttam volna valahol. Nem baj, a fák miatt megéri megmutatni közelebbről.

Ezt pedig a fát fogdosó lány miatt.

Nem mondhatnám, hogy magas a népsűrűség errefelé.

De azért errefele is élnek, ha jól megnézed a képet.

Ez csak tetszik.

Louisiana mocsárvidékének királyai: az aligátorok.

Egy közeli.

És egy kacsintós. Azért más szemmel nézi őket az ember úgy, hogy nem rácson keresztül az állatkertben, hanem vadonban élő állatokat lát.

Ez a teki nagyobb, mint amekkorának tűnik: legalább 40-50 centis volt, csak magasról fotóztuk. És vidáman úszkált az aligátoroktól pár méterre, úgyhogy vagy nagyon bátor, vagy vannak itáliai művészekről elnevezett radioaktív harcművész unokatesói, akik bevédik.

A következő posztban Louisina egy másik oldalát mutatom be: a rabszolgaság, voodoo és vámpírok világát.