Lajosországban 2. - A vámpírok, a voodoo, és a történelmi ültetvények vidékén

Louisiana az USA egyik jellegzetes déli állama, ebben rá lehet húzni a tipikus lepedőt: bizony erősen jelen volt a rabszolgaság a 1700-as és 1800-as években, és az Amerikai Polgárháborúban a vesztes Déli oldalon állt. Ilyen téren erős a rokonság a többi történelmi déli állammal, mint például Mississippi, Georgia, vagy Alabama.

Nem akarok mélyebben belemenni a történelembe, a lényeg, hogy annak következményei erősen nyomot hagytak az állam mai társadalmában és kultúrájában is. Néhány példa...

• Annó az afrikai rabszolgák behozatalával a kultúrájuk is bejött, például a voodoo, és a babonák. Az állam fejletlenebb, civilizálatlanabb vidékén még ma sem elhanyagolható azon emberek száma, akik hisznek például a feketemágiában és a vámpírokban. Ismerősen hangzik valakinek a True Blood c. sorozat? Na az a történet is például itt, Louisiana-ban egy fiktív kisvárosban folyik. Arról ne is beszéljünk, hogy az eddigi egyetlen Call of Cthulhu film is itt játszódik.
• A feketék-fehérek viszonyáról csak annyit, hogy 100 évvel a rabszolgaság törvény szerinti beszűntetése után még mindig lelőtték Martin Luther King Jr.-t (no nem itt, hanem Tennessee államban). A feketék sok helyen még ma is hátrányosabb helyzetben élnek, mint a fehérek, a sztereotípia szerint ez a különbség főleg a déli, volt-rabszolgatartó államokban erősebb.
• Ha részletesebben szeretnél képet kapni Louisiana mai mocsárvidéki életéről, akkor esetleg megnézheted még A messzi dél vadjai c. filmdrámát, ami 2013-ban 4 Oscar-jelölést is kapott. Vigyázat: meglehetősen nehéz film. Én szóltam.

Louisiana adottságai miatt a többi államhoz hasonlóan szintén tele volt ültetvényekkel, itt elsősorban cukornádat termeltek jelentős mennyiségben. Ezek az ültetvények egy része a mai napig üzemel - természetesen már nem rabszolgákkal -, olykor a Mississippi folyó mentén gyönyörű helyeken.

Mi is elmentünk egy történelmi ültetvényt megnézni, mert bár ha nem is vagyunk ennek a történelmi korszaknak a rajongói, ez a világ is érdekelt minket.

Bizony megérte. Az egyik ültetvény tölgyes sétányát, (már nem tudom melyik természeti magazin szerint) beválasztották a világ 10 legszebb sétányai közé.

Távolban egy XVIII. századi kúria.

Íme közelről. Be is mehettünk és körbemászkálhattuk, de bent sajnos tilos volt fényképet készíteni.

Egy turista a hátsó kertben. :)

A konyha. Érdekesség, hogy a konyha mindig a kúrián kívül volt található, sosem a lakóépületben. Ennek elsődleges oka a tűzhely volt: a tüzet mindig ébren kellett tartani, ezáltal folyamatos veszélyforrás volt, tehát logikus volt a lakóktól távol tartani.

A kúriában természetesen az ültetvényes gazda és családja lakott. Jóval arrébb, úgy 10 perc gyaloglásra volt a rabszolga-falu, aminek a maradvány-épületei a mai napig látogathatóak. A kúriához képest a különbség ég és föld: ezek a legegyszerűbb fabódék, amikben ember élhet.

És egy kis sokkolás a végére: árlista. Elgondolkodtató.

Na azt hiszem ennyi elég volt egy darabig a szomorú történelemből. Kiscserkész becsületszavamat adom, hogy most legalább 1 hónapig nem lesz ilyen témájú poszt a blogon. :)